Mit adtak nekünk a rómaiak? Az előbbi sorról szinte mindenkinek a Brian élete című film jut az eszébe, ám az egyik legjelentősebb ókori birodalom innovációi nélkül igencsak nehezek lennének a mindennapjaink. Az alábbi cikkben öt olyan ókori római találmányt mutatunk be, amit a mai napig rendszeresen használunk.
Utak
A Birodalom területének nagy részén nem voltak utak a rómaiak megérkezése előtt, akik egyenes, szilárd ösvények hálózatát hozták létre, amelyek agyagból, krétából és kavicsból készült alapokra épültek, a tetejükre pedig nagyobb, lapos köveket raktak.
Ezek az utak középen kissé megemelkedtek, és mindkét oldalra lejtettek, hogy az eső és a felszíni víz a kétoldali árkokba folyjon le. A rómaiaktól azonban nem csupán az utak koncepcióját örököltük: az Egyesült Királyságban például a ma használatban lévő főbb autópályák az eredeti római utak fölött húzódnak.
Központi fűtés
A téli szezon sokak számára szinte elviselhetetlen lenne, ha nem léteznének kazánok és radiátorok. A római központi fűtés kissé másképp működött, de a cél ugyanaz volt. Egy földszinti kemencét használtak a forró levegő előállítására, amely egy vékony, csempeoszlopokra emelt padló alatt keringett – ezt a rendszert hipokausztnak nevezték. Ez nem csak központi fűtés volt, hanem padlófűtés is!
A kemencéből származó füstöt és gőzt füstcsöveken keresztül vezették el, hogy ne szennyezzék a fölötte lévő fűtött teret. Ugyanezt a módszert használták a fürdőházak vizének melegítésére is.
Beton
Az Opus caementicium (római beton) égetett mészből, pozzolánból és habkőből készült. A beton széleskörű használata számos római építményben volt tetten érhető , hiszen az úgynevezett római építészeti forradalom egyik kulcselemeként tekintettek rá. Bár a betont sok mindenre használták (beleértve az utakat is), az egyik leglenyűgözőbb alkalmazás a római Pantheon 4535 tonnás, 6,4 méter vastag kupolájának megépítése volt, amely ma is látogatható.
Ma a történészek és a tudósok is minden eddiginél alaposabban kutatják a római beton titkait, mert úgy tűnik, valóban jobb lehetett, mint amit ma használunk. A Pantheon kupolája ugyanis közel kétezer éves, míg egyes modern betonszerkezetek már most omladoznak.
Naptár
A Julián naptár – amelyet Julius Caesar vezetett be i. e. 46-ban – a római naptár reformja volt, és nem sokkal Egyiptom római meghódítása után lépett életbe.
A Julián naptár először osztotta fel az évet 365 napra, 12 hónapra, és négyévente egy szökőnapot tett hozzá a februárhoz. Ezt 1582-ben módosították a ma használatos Gergely-naptárra, amely valójában csak 0,002%-kal pontosabb.
WC-öblítés és csatornázás
Rómában gyakran hagytak nagy edényeket az utcasarkokon, hogy az emberek belevizeljenek, hogy a folyadékot összegyűjthessék és felhasználhassák az állatbőrök cserzéséhez és a tisztításához. Egyes többemeletes házakban csőrendszer vezette le az ürüléket a talajszintre, ahol az éjszakai földmunkások összegyűjthették és elszállíthatták azt trágyának. A római nyilvános illemhelyek sokkal kifinomultabbak voltak, bár közel sem voltak olyan hasznosak a szabadon hozzáférhető emberi hulladékból hasznot húzni kívánó iparágak számára.
Az ókori római nyilvános illemhelyek hosszú kőpadokból álltak, amelyeken néhány méterenként lyukak voltak, amelyekre az emberek rá tudtak ülni. A vécék alatt olyan vízvezetékrendszer folyt, amely a mai városokkal vetekedett: az állandóan folyó víz egy hatalmas csatornarendszerbe, a Cloaca Maximába (Nagy Csatorna) öblítette a hulladékot.
Ezt a rendszert számos vízvezeték tette lehetővé – természetesen ez is egy római innováció –, amelyek a városba folytak, így biztosítva a polgárok számára a folyamatos folyóvíz-ellátást.
Forrás: Slow Tours
