A számológépek első látásra egyszerű, jelentéktelen eszközöknek tűnhetnek. A mindennapjaink azonban sokkal nehezebbek lennének a kis szerkezetek nélkül.
Mindenki látott már telefonnal számoló embereket a szupermarketekben, de legtöbbünk számára a fogadóirodákban tippmix-oddsokat bepötyögő játékosok sem idegenek – ezeken kívül megszámlálhatatlan olyan élethelyzet van még, amikor számológépet kell használnunk, és a világ fokozatos digitalizációja csak még inkább elterjedetebbé teszi ezt a folyamatot. De mégis mikor találták fel ezt a furcsa kis szerkezetet?
Ez is érdekelhet: 6 munkakör, amitől megfoszthatja az emberiséget a ChatGPT
Már az ókorban sem a kezükön számoltak az emberek
A számoláshoz való segítségkérés nem a modern ember lustaságából fakad, az első ilyen típusú segédeszközt ugyanis az ősi sumérok találták fel még időszámításunk előtt 2500-ban.
Ez volt az úgynevezett abakusz, ami leginkább a gyerekek által használt játékokra hasonlít. Ennek a kezdetleges számológépnek óriási szerepe volt a kereskedelemben, adózásban és az építészetben. Az eszköz lényegében egy egymást követő oszlopokból álló, gyöngyökkel vagy kövekkel kirakott táblázat, amivel összeadni és kivonni lehet.
Az abakusz az évszázadok során a világ minden táját „meghódította”, még a kínaiak is elkészítették a saját verziójukat.
Ez a technológia az elkövetkezendő 4000 évben elégségesnek tűnt, viszont a 17. században már bonyolultabb matematikai képleteket kellett megoldani, amihez egy nagyobb tudású eszközre volt szükség.
Kész a technológia, csak senki nem tudja használni azt
Ez a problémát ismerte a logaritmusszámításról elhíresült matematikus, John Napier: a skót tudós az úgynevezett „pálcás számításról” publikált egy tanulmányt, amelyben egy olyan eszközt ismertetett, ami a rácsos szorzás elvét használta fel.
A rudakba implementált szorzótáblák segítségével a szorzás összeadássá, az osztás pedig kivonássá alakítható.
Ez azonban még mindig inkább egy számolást segítő eszköz volt, mintsem egy valódi számológép. Az igazi áttörésre csupán néhány évtizedet kellett várni, amikor Blaise Pascal sok év munkája után bemutatta a saját találmányát.
A Pascal-számológép egy óraműszerű mechanizmussal működött, és olyan egyenleteket volt képes elvégezni, ami megdöbbentette az akkori közvéleményt.
Hiba azonban azt gondolni, hogy a szerkezet széles körben elterjedt volna. Az eszköz legyártása rendkívül költséges volt, sőt, még a 19. században Thomas Colbert által modernizált verzió is legfeljebb a különböző matematikai intézetek számára volt elérhető – legfőképp az ára és a mérete miatt.
Az áttörés évszázada
Az első kezelhető méretű számológépre egészen 1945-ig kellett várni, amikor Curt Herzstark megalkotta a saját hordozható mechanikus verzióját, ami leginkább egy fűszertartóra hasonlított.
A furcsa formájú „borsdaráló” két és fél évtizeden át uralta a piacot, mindaddig míg a japánok elő nem hozakodtak a saját digitális eszközükkel, ami minden szempontból felülmúlta a Herzstark találmányát.
Az ázsiai számológépek időtállónak bizonyultak, mivel a mai napig emberek tömegei esküsznek a mostanra már „hagyományossá avanzsált” digitális készülékre, sőt, a matematika érettségin kizárólag ilyen típusú eszközöket lehet igénybe venni. A különböző üzletek pénztárgépeit pedig még meg sem említettük.
A mobiltelefonok ’90-es években indult térhódítása miatt azonban egy baljós, sötét felhő kering a hordozható számológépek felett. Azt, hogy mikor csap le a vihar, senki nem tudja, mégis vitathatatlan, hogy hamarosan el kell tőlük búcsúznunk.
