Guillermo del Toro neve garancia a sikerre, tudja ezt a Netflix is. A rendező össze is szedett egy szupercsapatot, hogy egy antológiasorozatban keverje a modern és a hagyományos horror elemeit. Az első két rész alapján a Rémségek tára ugyan nem újítja meg a műfajt, de benne van, hogy még sikerülhet neki. Rövid kritika az első két részről.
A Netflix hosszú ideje a halálán van minőség szempontjából. A streaming-csatorna által gyártott mennyiség mellett elvétve bukkannak fel értékelhető filmek vagy sorozatok, az új tartalmak többsége még egy késő esti TV-s műsorsávba is nehezen férnének el. Bizonyára mindannyian találtuk már magunkat abban a helyzetben, hogy több időt töltöttünk el vállalható és érdekest filmek keresésével, mint magával a filmnézéssel – de az sem ritka, ha nem találunk semmit. Szerencsére kivételek még vannak, és talán az utóbbi időben mintha a Netflix is kapcsolt volna, hogy vészesen rossz irányba tartanak.
Hogy tényleg próbálkoznak, arra Guillermo del Toro neve a fő bizonyíték, aki egy antológiasorozatot rakott le elénk, természetesen a specialitásának számító horror műfajában. A cím kicsit megtévesztő – Guillermo del Toro: Rémségek tára –, hiszen a rendező ezúttal átadta a terepet (azért nem teljesen) gondosan megválogatott kollégáinak, akiket szintén a horror nagymestereiként tartanak számon. A rendezők között ott van Guillermo del Toro közeli munkatársa, Guillermo Navarro, de a Kocka és a A Babadookrendezője, Vincenzo Natali és Jennifer Kent is.
De természetesen del Toro is beszállt két részre, ha már ott szerepel a címben a neve. A rendező emellett összefogja az egész sorozatot, amolyan bölcs, a sötét történetek minden zugát ismerő műsorvezetőként vezeti fel a különböző részeket.
Netflix
Ezek a pár másodperces felvezetők már részben megteremtik azt a feszültséget és kíváncsiságot a nézőben, ami del Toro egyik fő célja volt. A Netflix szerint az antológia „példátlan" és a horror műfaját meghatározó történetek gyűjteményét mutatja be, amelyek „megkérdőjelezik, mit is jelent a hagyományos horror".
Ez részben így is van, valóban egy eredeti, feszültségekkel teli sorozatot sikerült legyártani – legalábbis az első két rész alapján. És hol van még a vége? A Rémségek tára ugyanis október 25-től minden nap két új résszel jelentkezik.
A cikk megírásakor az első két rész volt elérhető, ezekről számolunk most be bővebben.
A 36-os raktár
A történet középpontjában egy raktár kulcsa áll.
Egy régi helyé, ahol máig él a múlt. Ahol máig élnek a tetteink, sötét titkaink és bűneink
– mondja del Toro a felvezetőben.
A rendező a már említett Guillermo Navarro, aki többek között a A faun labirintusa Oscar-díjas operatőre is volt, a forgatókönyv egy részét pedig maga del Toro írta a saját novellája alapján.
A főszereplő az első perctől ellenszenves, a szélsőjobboldali mantra klasszikusait felsoroló veterán, Tim Blake Nelson (Nick Appleton), aki a mindennapokban halott emberek raktáraira licitál (zsákbamacskaként), emellett az uzsorásai elől menekül.
A '90-es években játszódó, bő 40 perces rész a klasszikus okkult horror alapjain nyugszik, a rövid játékidő ellenére a feszültség- és misztikumteremtés bőven nincs elkapkodva, a történet kellőképp adagolja ezeket. Navarro emellett nem feledkezik meg főszereplőjéről sem: Nick Appleton kellőképpen gátlástalan rohadékot alakít, mégis, amennyire lehet (és kell) árnyalt karaktert írtak neki.
Netflix
Az epizódban Nelson megvásárolja a címadó 36-os raktárat, amibe egy idős férfi évtizedekig tárolta az értékeit. Ráadásul minden egyes nap egy zacskóval a kezében érkezik, és mielőtt belépne, furcsa táncoló és ugráló lépéseket tesz a raktár ajtaja előtt. Erre az árveréseket rendező és a raktárakat kezelő Eddie (Demetrius Grosse) fel is hívja a figyelmét a kamerafelvételek segítségével, Nelsont persze hidegen hagyja a dolog.
Hogy mit talál a raktárban, azt persze nem áruljuk el, de garantáltan az utolsó percekig odaszegezi a tekintetünket a képernyője.
A 36-os raktár látványvilága a természetfeletti horrorokat idézi, sötét és komor hangulatú, ami lényegében hibátlanul kivitelezett, a párbeszédek pedig fokozatosan bontják ki a történetet. A rész klasszikus értelemben nem egy hátborzongató, szemeltakarós horror, de a feszültség végig adott, ami miatt unatkozni biztos nem fogunk.
Hogy mi, az ami A 36-os raktár (és a második rész) gyengesége, majd lentebb.
Temetői patkányok
Rögtön ugrunk vissza az időben.
Masson (David Hewlett) kálváriáját követhetjük figyelemmel, aki polgári állását tekintve sírásó, fő bevételi forrása pedig inkább a sírrablás. Pontosabban a fő bevételi forrása lenne, ha a temetőben lévő patkányok nem fosztanák ki hamarabb a holttesteken hagyott értékeket. Ez persze abszurdan hangzik, nem is hiszi el neki az uzsorása – mert ebben a részben is az adósság törlesztése a karakter fő motivációja –, de Masson már kezd belebolondulni a patkányokkal vívott ádáz csatájába.
A Henry Kuttner novellájából készült történetet Vincenzo Natali rendezte, aki megtartotta az első részhez hasonló komor képi világot, de a misztikum itt már közel sem kap akkora súlyt, mint az előző részben.
Masson persze összeszedi a bátorságát, és a hullarabló patkányok után ered egy igazi patkánylabirintusba merészkedik,. Az biztos, hogy kevesebb klausztrofób élmény lehet, mint egy patkányokkal teli szűk alagútba kúszni, ami a nagyjából 35 perces rész fő helyszíne.
Netflix
Persze Masson sorsáért annyira nem aggódunk: tekintve, hogy tenyérbemászó stílusával előszeretettel rabolja ki a hullákat, ő sem az a szimpatikus fajta. Arra azért mégis kíváncsiak vagyunk, mi van a föld alatt, ezért annak lehet szurkolni, hogy Masson minél tovább húzza.
Ettől függetlenül, amikor ez kiderül, már hamar elveszíthetjük az érdeklődésünket, ez a rész is inkább addig működött, amíg nem látunk mindent – de majd erről is lentebb.
Utólag visszanézve, Guillermo del Toro itteni bevezetője ismét hibátlan:
A föld számtalan titkot és kincset rejt. A fát és csontot közömbösen rágcsáló férgeknek mind táplálékot jelent. Az emberek számára viszont zsákmányt.
Összegzés
Nem spoileres, de aki nem látta a részeket, óvatosan.
Ráfért a Netflixre egy ehhez hasonló horrorsorozat. A Rémségek tára első két része nem váltja meg a világot, mégis bátran ajánlható, ha valaki egy tartalmasabb netflixes estére vágyik. Ráadásul egy antológiasorozatról van szó, ami magában foglalja, hogy a Black Mirrorhoz hasonlóan találhatunk igazi horrorkincseket a következő napokban. Persze arra számítani lehet, hogy del Toro sem fogja kikerülni az antológiák hibáit: minden bizonnyal változó minőséggel találkozhatunk.
A 36-os raktár és a Temetői patkányok erőssége a párbeszédekben, a kísérteties látványban és légkörben rejlik. Jól látszik, hogy a költségvetésen nem spóroltak, mégis, amikor a történetre felfűzött természetfeletti jelenség tárul elénk, már nem borzongunk annyira.
Külföldön már sok helyen megjelent a teljes évad, és ha hinni lehet a kritikáknak, a következő részekben jelentős javulás, és változékony történetek lesznek láthatóak – ez persze ízlés kérdése, de ha az első két részből indulunk ki, csak jóra számíthatunk.
