Popzenei fesztivál, zarándoklatok és a természet jelentősége: így ünneplik a pünkösdöt Európában

A pünkösd elnevezés a görög pentékoszté, vagyis „ötvenedik” szóból származik. Ez is arra utal, hogy a húsvét utáni ötvenedik napon, illetve az azt követő hétfőn tartjuk. A keresztény hagyomány szerint ekkor a Szentlélek lángnyelvek formájában szállt le az apostolokra, akik ezt követően képesek voltak különböző nyelveken megszólalni, így széles körben hirdetni tudták az igét – ezért tekintik ezt a napot az egyház születésének is.

Magyarországon több változatos szokás kötődik hozzá, köztük csónakázás, éneklés, versmondás, játékok, adománygyűjtés, a májusfa-állítás, de a csíksomlyói búcsú is. Utóbbi a rendszerváltás óta a Kárpát-medence egyik legnagyobb zarándoklatának számít, évente több százezren vesznek részt rajta. A néphit több babonát is számon tart, például ha pünkösd napján tiszta az idő, akkor gazdag bortermés várható. Ugyanakkor az eső rossz előjelnek számított, mivel egy mondás szerint “ritkán hoz jót”.

A világ más tájain ugyanabból az okból ünneplik a pünkösdöt, mégis részben eltérő szokások kapcsolódnak hozzájuk. Sok helyen megjelennek különböző növények, például díszítőelemként. Ennek oka, hogy a növények a Szentlélek eljövetelének lelki jelentését fejezik ki, azt az állapotot, amikor az ember a „téli dermedtségéből” új életre kel, ahogy a természet is kizöldül tavasszal. Német nyelvterületeken és más közép-európai országokban, valamint az ezekből a régiókból származó tengerentúli gyülekezetekben hagyományosan zöld ágakkal díszítik a templomokat pünkösdkor. Európában ehhez leggyakrabban nyírfát használnak. Hazánkban is megjelenik ez a közös vonás, például a zöldágazás hagyományában.

Olaszországban a pünkösdöt Pascha Rosatumnak, vagyis „a rózsák ünnepének” is nevezik. A templomokban és katedrálisokban a liturgia végén rózsaszirmokat szórnak a magasból a hívek közé. Ez a látványos gesztus a hagyomány szerint a Szentlélek lángnyelveit idézi meg, amelyek a bibliai történet szerint Máriára és az apostolokra szálltak.

Németországban a pünkösd leginkább a közösségi programokról és természethez kapcsolódó hagyományokról szól. Ilyenkor sokan piknikezni indulnak, miközben a házak és vendéglők bejáratait, de gyakran a szökőkutakat is nyírfagallyakkal és virágokkal díszítik. Pünkösdhétfőn rendezik meg a híres lovas felvonulást, a bad kötztingi Pfingstrittet a Bajor-erdőben, amely Európa egyik legnagyobb lovas zarándoklatának számít: ma már több mint kilencszáz, díszes viseletbe öltözött férfi vonul fel. A hagyomány egy olyan történet emlékét őrzi, amikor egy pap veszélyes útra indult, hogy eljusson egy haldoklóhoz és feladja neki az utolsó szentségeket.

Lengyelországban a pünkösdöt gyakran „zöld ünnepnek” nevezik, ami ismét a hagyomány természetközeliségét tükrözi. A házakat itt is nyírfaágakkal és más zöld növényekkel ékesítik, de a díszítés nem áll meg az épületeknél: az állatokat, például a szarvasmarhákat is „felöltöztetik”, szarvukra koszorúkat helyeznek. Egyes templomokban különleges szertartás részeként egy faragott galambot engednek le a hívek közé, a „Szentlélek alászállása” néven ismert hagyomány részeként.

Hollandiában a pünkösd elsősorban a szabadtéri programokról szól: zenei fesztiválok, kirándulások és közös kikapcsolódások töltik meg a hétvégét. A legismertebb esemény a háromnapos Pinkpop Festival Landgraafban, amely a világ egyik legrégebbi popzenei rendezvénye, ami naponta több tízezer látogatót vonz. Bár az időpontja nem minden évben esik pontosan pünkösdre, a fesztivál történetileg szorosan kötődik az ünnepi hétvégéhez. A jeles nap ugyanakkor vallási szempontból is kiemelt alkalom, sokan ilyenkor akkor is részt vesznek az ünnepi misén, ha egyébként ritkábban járnak templomba. Néhány helyen ma is élnek hagyományok, egyes településeken például „pünkösdi menyasszonyt” választanak, akit virágokkal öltöztetnek fel, majd a felvonulás élén vezetnek végig a városon. 

Oroszországban a pünkösd a Szentháromság vasárnapjaként, vagyis Troica néven ismert, és erősen kapcsolódik a női közösségekhez. Hagyományosan a lányok virágokból és nyírfagallyakból font koszorút viselnek, és ünnepi étkezéseken vesznek részt, ahol például tükörtojás is az asztalra kerül. A templomokat virágokkal és friss zöld ágakkal díszítik, sőt a májusfa állításhoz hasonlóan szalagokkal és virágokkal ékesítik a nyírfákat.

Franciaországban a pünkösdhöz számos, történelmileg gazdag hagyomány kapcsolódik. A középkorban a falvak fölött gyújtott tüzekkel igyekeztek távol tartani a gonosz szellemeket, miközben a gyertyás körmenetek a kártevők és veszélyes állatok elleni védelmet szolgálták. Mivel a pünkösd egybeesett a „rózsák évszakával” is, ezért egyes régiókban szirmokat szórtak le a templomok boltozatáról, hasonló szimbolikával, mint Olaszországban. Az ünnep vallási jelentősége ma is erős, gyakran ekkor tartják a bérmálást. Emellett évről évre megrendezik a Notre-Dame de Chrétienté zarándoklatot is, amely során több ezer hívő gyalogol Párizsból Chartresig. A modern hagyományok között megjelent a „pünkösdi borjú” fogyasztása is, amely a mezőgazdasági ciklusokhoz kapcsolódva vált az ünnepi asztal részévé.