Miközben az ókori Rómában az orvosok hátborzongató elixíreket írtak fel és álmokat használtak a diagnózisok felállításához, jelentős előrelépéseket is tettek, amelyek évszázadokig befolyásolták az orvoslást.
Úgy vélték, hogy a megölt gladiátorok vére és mája gyógyír az epilepsziára.
A gladiátorok vérének kiontása nem ért véget a halálos küzdelem elvesztése után. Az epilepszia okának tudományos ismerete nélkül a római orvosok azt javasolták, hogy a rejtélyes betegségben szenvedők egy legyőzött gladiátor elvágott torkából vett meleg vért igyanak.
A gladiátorok vérét az epilepsziások úgy isszák, mintha az élet nedűje lenne"
– jelentette az idősebb Plinius római tudós.
Alternatívaként a harcosok májának fogyasztását is javasolták gyógymódként. Scribonius Largus római orvos arról számolt be, hogy a nézők „előálltak, és elragadtak egy darab májat a porban fekvő, kibelezett gladiátorból". Az doktorok valószínűleg azért írhatták fel ezeket a kezeléseket, mert a gladiátorokat a férfiasság jelképének tekintették, akik jó erőben és egészségesen haltak meg.
Róma legjelentősebb orvosa, aki évszázadokig befolyásolta az orvosi eljárásokat
hu.m.wikipedia.orgA Görögországban született és nevelkedett pergamoni Galénosz az egyiptomi Alexandriában tanult anatómiát és élettani elméleteket, és orvosi képességeit szülőhelyén, a sebesült gladiátorok gyógyításával csiszolta, mielőtt Kr. u. 162-ben Rómában telepedett le. Az olyan műtétek elvégzése mellett, mint a szürkehályog eltávolítása, a testmozgás, a kiegyensúlyozott étrend, a jó higiénia és a fürdés mellett érvelt, és elmélete szerint nem a szív, hanem az agy irányítja a testeünket.
Ő volt az első orvos, aki kimutatta, hogy a gégefő generálja a hangot, és azonosította a különbséget a vénás és az artériás vérzés között.
Több császár személyes orvosaként szolgálva Galénosz gladiátorok ápolásával, valamint állatok boncolásával és élveboncolásával fejlesztette az anatómiai ismereit. Több száz orvosi disszertációt írt, amelyek közül néhány egészen az 1500-as évekig standard hivatkozási alap maradt.
A káposztát csodaszernek tartották
Sok római orvos összekapcsolta az étrendet a jó egészséggel, és a káposztát „szuperételként" reklámozta, amely számos betegség megelőzésére és kezelésére alkalmas.
Cato római történetíró a De Agricultura című, közel 2000 szavas értekezésében számolt be a káposzta üdítő erejéről. Úgy vélte, a leveles zöldség gyógyította a fejfájást, a látásromlást és az emésztési problémákat, míg az összezúzott káposzta alkalmazása fájdalommentesen gyógyította a sebeket, zúzódásokat és ficamokat.
Az orvosok az álmokat diagnosztikai eszközként használták
Sok ókori római orvos figyelembe vette az álmokat a diagnózisok felállításakor és a kezelések meghatározásakor, mert úgy vélték, hogy ezek a lélek jelzései lehetnek a test betegségeiről. Úgy gondolták, hogy az álmok olyan betekintést nyújthatnak a páciensek diagnózisaiba, amely a közvetlen megfigyelés elől rejtve maradt.
Például a havat vagy jeget tartalmazó álmokról úgy gondolták, hogy a váladékok túlzott mennyiségét jelzik, míg a tűzzel kapcsolatos álmok az epe kóros elváltozását.
