Egy régészeti ásatás a délnyugat-spanyolországi Badajozban újraírta azt, amit a római kor előtti ibériai kultúráról eddig tudni lehetett. Az i. e. ötödik századból származó öt kő mellszobor felfedezésével a feje tetejére állt a helyi tatár kultúráról korábban elfogadott narratíva, és egyértelműen kiderült, hogy a terület ókori lakói Görögország és Etruria kultúrájával vetekedő, kifinomult civilizáció volt.
Az ibériai kultúra régóta titokzatos civilizációnak számított. Kultúrájukat általában a legkorábbiak között tartják számon Nyugat-Európában, de ma elsősorban a görög és római írók említéseiből ismerhetjük. Mint oly sok akkori történelmi feljegyzést, ezeket érdemes kettővel elolasztani. A nép hihetetlen gazdagságáról és képességeiről szóló leírások már-már a félig-meddig mítoszba hajlanak, és egyes fantáziadúsabb elméletek szerint Atlantisz helyszínének tekintik a várost.
Ez is érdekelhet:Gladiátorok vérével az epilepszia ellen – tények az ókori római orvoslásról
A civilizációra vonatkozó fizikai bizonyítékok azonban kevésnek bizonyultak: tudjuk például, hogy rendelkeztek megfelelő írásrendszerrel, de a teljes tatesszin nyelvű bibliográfia kevesebb mint 100 feliratból és graffitiből áll. Ami pedig a szobrokat illeti, nos, ezekről eddig úgy gondolták, hogy nem léteznek, az egyetlen, a térségben eddig felfedezett példányok pedig a Föníciából származó kis bronzok.
Az új felfedezések azonban megdöntötték ezt az elképzelést, az általánosan elfogadott elmélettel együtt, miszerint a tatárok nem voltak önálló, civilizált kultúra.
Ez megtöri azt a paradigmát, hogy a tatesszaiak anikonikus kultúra volt, vagyis olyan, amely nem rendelkezett figurális vagy antropomorf ábrázolással
– mondta Sebastián Celestino, a Méridai Régészeti Intézet kutatója és a projekt társigazgatója, majd hozzátette:
Akár máshonnan érkezett kézműves volt, akár a környéken született valaki, aki elsajátította a technikát, egyértelműnek tűnik, hogy itt faragták őket. És ez sokat elárul azoknak a kifinomultsági szintjéről, akik ilyesmire adtak megbízást.
A majdnem életnagyságú szobrok pedig nem csak azt változtatják meg, ahogy a történészek a kultúra egészéről gondolkodnak, hanem a tatesszai élet néhány részletét is kitöltik. Vegyük például azt a két mellszobrot, amelyek fülbevalót viselnek. Ilyen típusú fülbevalókat már találtak a korszak és a régió más lelőhelyein is, így nagyon jól dokumentáltak, de most végre tudjuk, hogy ők is hordták. Egy másik mellszobor pedig egy fiatal harcost ábrázol, fonatos hajjal, ez a korai Ibériában gyakori jelképe volt a felnőttéválásnak.
A Casas de Turuñuelo régészeti lelőhely, egy hatalmas, 2500 éves, kétszintes épület, amelyet a nyugat-mediterrán térségben egyedülállónak neveztek. Az ásatások során találták meg az öt mellszobrot, amelyeket együtt fedeztek fel egyetlen helyiségben. Az ott talált leletek, valamint a kamra felépítése alapján a kutatók szerint ez a szoba a helyi térség gazdasági és politikai központjaként működhetett.
