Bonaparte Napóleont gyakran ábrázolták úgy, hogy az inge belsejébe rejtette a kezét. De vajon mi ennek az oka?
Bátran kijelenthető, hogy Bonaparte Napóleon a történelem egyik leghíresebb alakja. Számtalan festő ábrázolta már, és a festményeken gyakran láthatjuk egy bizonyos pózban: az egyik kezét az ingébe rejtve.
Ez a gesztus a hódítóról készült karikatúrák és impressziók gyakori jellemzője, és nem véletlen, hogy bizarr megjelenése találgatásokhoz vezetett.
A válasz a gesztus történetében gyökerezik. A kéz kabátba rejtése régóta úri visszafogottságot jelentett, és gyakran a nemességhez társult. A gesztus egészen az ókori Görögországig nyúlik vissza, amikor a híres szónok, Aiszkhinész azt állította, hogy a kéz mozgásának korlátozása elengedhetetlen abban az esetben, ha valaki nyilvánosan beszél.
Az ebben a pózban készült Napóleon-portrék a propaganda alappillérei voltak, a leghíresebb változat egyébként Jacques-Louis David 1812-es festménye, amely az uralkodót ábrázolja a dolgozószobájában. Szerény és szorgalmas vezetőként illusztrálja, Franciaországon kívül azonban Napóleont gyakran zsarnoknak bélyegezték, és mogorvának tartották.
Jacques-Louis David 1812-es festménye
Pinterest / histoire-en-citations.fr
Persze akadnak meg teóriák a jellegzetes póz körül. Egyes történelemkönyvek szerint veseproblémái voltak, ezért sokan úgy vélik, hogy a tábornok nyomkodta a beteg szervet, hogy így csökkentse a fájdalmat. De persze ez is csak egy elmélet. Mások azt állítják minden bizonyíték nélkül, hogy Napóleon azért rejtette el a kezét, mert az egy csatában megsérült és béna lett. Ám ezeknek semmilyen igazság alapjuk nincsen, a kéz ingbe rejtése az államférfiúi nemesség és a visszafogottság jelképe, így szinte biztos, hogy ezért pózolt így.
A pozitúra egyébként a fényképezés megjelenésével a portréfotózás közhelyévé is vált, köszönhetően méltóságteljes hírnevének, és annak, hogy a korai fényképezés hosszú expozíciós ideje alatt jól lehetett így mozdulatlanul ülni.
