Az átláthatatlan és olykor szabályozatlan műtárgypiac meglehetősen kiszolgáltatott a hamisításokkal, adócsalással és pénzmosással szemben. Mégis sokan meglepődnek, amikor egy újabb gyanús művészeti csalási ügy kerül elő, azonban sajnos ezek az esetek korántsem annyira ritkák. Ennek apropóján cikkünkben bemutatunk négy olyan esetet, amik alaposan felkavarták az állóvizet.
Han van Meegeren és a Vermeer hamisítások
A holland festő, Han van Meegeren a 20. század közepén vált ismertté, miután hamis Vermeer-műveket készített. Képességei annyira megtévesztőek voltak, hogy egyes műkritikusok és szakértők sem jöttek rá a csalásra. A történelem egyik legismertebb képhamisítója a II. világháború alatt megannyi replikát adott el a náciknak, akik természetesen nem jöttek rá az átverésre.
Han van Meegerent 1945. május 29-én tartóztatták le, mivel a hatóságok azt hitték, ő adta el Hollandia művészeti kincseiket a németeknek. Ezek a bűnök börtönbüntetést vontak maguk után, így van Meegeren végül bevalotta bűnét:
Maguk bolondok. Nem adtam el semmiféle műkincset! Ezek az én festményeim!
Ez is érdekelhet: Képes a művészet megbetegíteni minket? A Stendhal-szindróma rejtélye
Wolfgang Beltracchi és a hálozat
Wolfgang Beltracchi a művészvilág Robin Hoodjaként vált ismertté, mivel egy nagyszabású csalási hálózat vezére volt. A német művész és felesége, Helene, egy összetett rendszert működtetett, hogy létrehozzanak és eladjanak hamis műalkotásokat, számos neves festő stílusában.
Olyan technikákat alkalmaztak, amelyek lehetővé tették, hogy a különféle művészeti mozgalmak és stílusok sokszínűségében könnyen replikákat készítsenek. Beltracchi nem csak az adott művész karakterisztikáit másolta utánozhatatlanul, hanem azok történelmi és alkotói kontextusát is tökéletesen értette.
Művei megvezették a szakértőket, a múzeumokat és a műgyűjtőket is egyaránt. A hamis alkotások iránti keresletet pedig tovább növelte eladási árait. A titkos hálózata jelentős bevételre tett szert, azonban 2010-ben lebuktak.
2011-ben egy 40 napos tárgyalás után Beltracchit bűnösnek találták, és hat évre ítélték, feleségét, Helenét pedig négy év börtönbüntetésre ítélték, és mindkettőjüket milliós kártérítés megfizetésére kötelezték. Beltracchi 2015. január 9-én szabadult, miután alig több mint három évet töltött börtönben
Volt Picasso, nincs Picasso
A milliárdosok olykor pórul járnak, de nem annyira, mint Bill GrossWall Street-i befektető, aki rájött, hogy a Sotheby's-nél eladásra kívánt Picasso-festménye valójában hamisítvány.
A férfi volt felesége, Sue Gross 2017 augusztusában kapta meg a festményt, miután ő és Gross megegyeztek, hogy válásuk során felosztják a házassági vagyon egy részét, és mindketten választanak egy értékes tárgyat. Egy pénzfeldobás során Sue választhatott először, és a Picassót választotta.
A feleség azonban nem várta meg a válás lezárását, és leemelte a hálószobájuk faláról a közös Picasso-festményt. A kép amúgy is hozzá került volna, de nem tudta megvárni a bontóper végét. Mrs.Gross azonban gondoskodott a mű pótlásáról, és a milliókat érő festményt a saját készítésű hamisítványával helyettesítette.
Olvasd el ezt is! Michelangelotól ered az egyik legnagyobb művészeti tévedés?
Banksy bedarált műve
Bizonyára sokan emlékeznek Banksy 2018-as csínytevésére, amikor egy árverésen az egyik műve gyakorlatilag megsemmisítette magát. A művész ugyanis évekkel korábban beépített egy iratmegsemmisítőt a kép keretébe arra az esetre, ha egyszer árverésre kerülne. Akkori tulajdonosa viszont úgy döntött, hogy még így, félig összedarálva is megér neki a mű 1,1 millió fontot.
