Képes a művészet megbetegíteni minket? A Stendhal-szindróma rejtélye

Évente valamivel több mint száz múzeumlátogató érkezik a firenzei sürgősségi osztályokra, erről pedig a Stendhal szindróma tehet?


1817-ben a francia író, Marie-Henri Beyle, ismertebb nevén Stendhal, Firenzébe utazott. Az utazás célja a Santa Croce-bazilika meglátogatása volt, egy impozáns székesegyházé, amely az emberiség történelmének három legjelentősebb személyiségének sírját őrzi: Niccolò Machiavelli filozófusét, Michelangelo művészét és Galileo Galilei csillagászét.

commons.wikimedia.org

E három személy mindegyike döntő szerepet játszott a művészet és a tudomány fejlődésében. A fiatal Stendhalra is nagy hatást gyakoroltak, meghatározva későbbi regényeinek formáját és tartalmát. Éppen ezért az írót erős és különös érzéssel töltötte el, amikor belépett a Bazilikába, és megközelítette a benne lévő sírokat. Ahogy Nápolyban és Firenzében felidézi:

Egy utazás Milánótól Reggióig:
Egyfajta extázisban voltam a gondolattól, hogy Firenzében vagyok, közel azokhoz a nagy emberekhez, akiknek a sírját láttam. Elmerültem a fenséges szemlélésben. Eljutottam arra a pontra, ahol az ember égi érzésekkel találkozik. Minden olyan élénken szólt a lelkemhez. Ah, bárcsak el tudnám felejteni. Szívdobogásom volt, amit Berlinben idegességnek hívnak. Az élet kiszivárgott belőlem. Féltem, hogy elesem.

De nem ő volt az egyetlen ember, aki ilyenfajta erős reakciót tapasztalt a műalkotások és műtárgyak jelenlététől. 2019-ben a New York Times egy egész cikket szentelt a firenzei múzeumok által jelentett, egészséggel kapcsolatos incidensek felmérésének. Kiderült, hogy nem Stendhal volt az első, aki szavakba foglalta az élményét; két évszázaddal ezelőtt Longinus hasonlóan elsöprő érzésekről számolt be, amelyet a szépségnek, a fenségesnek való kitettség vált ki.

Ettől függetlenül Stendhal volt az, akinek a neve végül összefonódott ezzel a különös állapottal, mivel az olasz tudósok és kultúrkritikusok, – akiknek kétségtelenül hízelgő volt, ahogy az író leírta nemzeti kincseiket –, megalkották a Stendhal-szindróma kifejezést. Bár az az elképzelés, hogy a művészet fizikailag vagy mentálisan megbetegíthet minket, kétségtelenül csábító, a tudósok azonban még mindig nem tudják biztosan, hogy mi is ez a szindróma valójában, arról persze nem is beszélve, hogy egyáltalán létezik-e.

(BigThink)

A figyelmetekbe ajánljuk