Az ókori római és görög művészet igazán színes volt. Az épületeik tele voltak bonyolult freskókkal és aprólékosan kidolgozott mozaikokkal, ezeket pedig általában élénken festett szobrok is borították. Ennek ellenére szinte kivétel nélkül mindenkinek a fehér márványból készült alkotások jutnak az eszébe, pedig a szobrok nagy része színes volt.
Erről nem mi tehetünk!
Ez többnyire Hollywood és a középiskolai tankönyvek, de legfőképp a Dávid-szobor hibája. Jó, ő csak egy szobor, ő nem tehet róla, de sokkal inkább az, aki megalkotta: Michelangelo.
Az olasz mester és sok más művész, akik fehér márvány szobrokat faragtak a reneszánsz idején az okai annak, hogy ez a téves kép él bennünk.
Az akkori tudósok, szobrászok, filozófusok elkezdtek érdeklődni az ókori művészet iránt, ekképpen Michelangelo is elkezdte tanulmányozni a különféle alkotásokat. Az első, amit alaposan szemügyre vett a Laokoón-csoport volt.
Laokoón-csoport
commons.wikimedia.orgA mester azonnal beleszeretett az életszerű, aprólékos ábrázolásba és az érintetlen fehér felületbe. De a klasszikus római művészet legkiemelkedőbb alkotása nem fehér volt (eredetileg). A márvány szoborcsoportot 1506. január 14-én egy Felice de Fredis nevű földműves találta meg Rómában, ami azt jelenti, hogy az alkotás több száz évig a szabadban volt. A különféle környezeti hatások miatt pedig színei teljesen elhalványultak, de ezt a reneszánsz művészek nem vették figyelembe.
Így, amikor az 1300-1600-as években elkezdtek szobrokat gyártani, az akkori mesterek is „csupaszon" hagyták remekművüket, ezt az eljárást pedig követték a további évszázadokban is. Egy szó, mint száz a fehér márvány lett a megszokott ábrázolás.
A 18. században a művészettörténet atyjaként ismert Johann Joachim Winckelmann, pedig kissé manipulatív könyvet írt az ókori művészetről. Úgy vélte, hogy a belvederei Apollón a szépség megtestesítője, így minél fehérebb egy test, annál gyönyörűbb.
A belvederei Apollón
commons.wikimedia.orgWinckelmann mindent megtett annak érdekében, hogy figyelmen kívül hagyja a színes márványok nyilvánvaló bizonyítékait, amiből nagyon sok volt. Megtagadta a Pompeiben talált színes szobrok freskóit és az ott felfedezett festett szobrokat, ugyanis „túl primitívnek" vélte ahhoz, hogy az ókori rómaiak készítették volna. A bizonyítékokat figyelmen kívül hagyták, olykor pedig néhányat megsemmisítettek, hogy érvényesítsék a fehérség ideálját.
Persze azóta tudjuk már, hogy az ókori művészet rendkívül színes volt, de miképp tudják pontosan rekonstruálni ezeket az alkotásokat?
Egy-kettő híresebb szoborhoz fennmaradtak ősi leírások, amelyekből a kutatók tudták milyen színeket használjanak. Valamint a tudósok a szobrokon lévő színmaradványokból mintát vesznek és beazonosítják az eredeti pigmenteket. Abban az esetben, ha nincs látható szín van egy másik megoldásuk: az ultraibolya fény. Bizonyos pigmentek ez alatt a fény alatt világítanak, kivéve azok a nyomok, amelyek eleve láthatatlanok lettek volna.
