Lehet egyenes vagy kanyargós, rögös vagy akadályokkal teli. Szólhat kalandokról, lehet céltalan, de országokat átívelő, művészi vagy egyszerűen lélekben zajló is. Az út és utazás élménye, illetve metaforája évszázadok óta visszatérő, sok alkotónál jelen lévő téma, amely önmagát is táplálja – hiszen a művészet valójában egy nagy utazás. A Hamu és Gyémánt magazin nyári lapszámában megjelent Idővonal cikkünkből mutatunk most egy ízelítőt.
A legendás (1300 körül)
Rustichello da Pisa: Marco Polo utazásai
A velencei születésű Marco Polo neve és utazásai a mai napig legendásak, ami többek között a történeteit bemutató könyvnek köszönhető. A felfedező 1271-ben kelt útra, és Perzsián keresztül egészen Kínáig jutott, mielőtt 1295-ben visszatért volna szülővárosába. Néhány évvel később a genovaiak fogságába esett, ahol a vele raboskodó írónak, Rustichellónak mesélt utazásairól és a mongol Kubiláj kán udvarában szerzett tapasztalatairól: ő vetette papírra a felfedező történeteit, amelyek bár hamar népszerűek lettek, valóságtartalmukban sokan kételkednek.
A sárgaköves (1939)
Óz, a csodák csodája
„Csak kövesd a sárga köves utat!” – ezzel engedte útjára Glinda, a jó boszorkány Dorothyt és Totót, amikor a Kansasba vezető utat keresték az 1939- es Óz, a csodák csodája című filmben. A Judy Garland főszereplésével, L. Frank Baum azonos című meseregénye alapján, a korszak egyik legnagyobb filmvállalata, a Metro-Goldwyn-Mayer stúdiójában készült film kedves dalaival, naiv szereplőivel és a technicolor gyártásnak köszönhető látványos színeivel azonnal megtalálta az utat a nézők szívéhez.
A gyalogos (1969)
Iain Macmillan: Abbey Road lemezborító
A skót fotográfus, Iain Macmillan talán maga sem gondolta, hogy minden idők egyik leghíresebb lemezborítóját készíti el azon az 1969-es augusztusi napon, amikor a Beatlest fotózta London belvárosában. Az 1970-es Abbey Road című lemez az utolsó, amelyet a legendás zenekar felvett, mielőtt feloszlottak – a borítón pedig John Lennon, Ringo Starr, Paul McCartney és George Harrison az említett út egyik zebráján kel át. Az egész fotózás csupán 10 percig tartott, a fotós egy létra tetejéről rögzítette a sétáló zenészeket, és ezzel nemcsak az albumot, de az utcát is halhatatlanná tette.
A hiányos (2013-2014)
Bruno Catalano: Les Voyageurs
A marokkói születésű Bruno Catalano szobrász 10 éves volt, amikor szüleivel együtt Franciaországba költözött – feltehetően ez a gyermekkori gyökértelenség is hozzájárult Les Voyageurs, vagyis Utazók című bronzszobrainak megszületéséhez. Szürrealista alkotásai magányos, táskát cipelő alakok: a különlegességük az, hogy mindegyikből jókora darab hiányzik, amivel a művész nemcsak izgalmas illúziót teremt, de arra is utal, hogy életünk során számos dolgot hátrahagyunk: szerelmeket, emlékeket, élményeket, olykor még az otthonunkat is. Végül nem marad más útitársunk, csak a táskában cipelt tapasztalataink.
Folytatás a Hamu és Gyémánt magazinban!
A Hamu és Gyémánt magazin nyári lapszáma
A teljes cikket, benne további utazás tematikájú művészettörténeti és popkulturális megjelenésekkel keressétek a Hamu és Gyémánt magazin nyári lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető, előfizethető közvetlenül a kiadónál.
Szöveg: Orcifalvi Anna Nóra
