„A feladatunk közel hozni a gyűjteményt az emberekhez” – beszélgetés Hamvai Kingával

Mióta működik a Magyar Nemzeti Bank Arts and Culture divíziója?

A divízió – amelynek én magam is a részese vagyok a kezdetektől – nagyjából két és fél éve jött létre. Az első két hónap a brand (a név és az arculat) felépítésével, valamint a céljaink meghatározásával telt. Feladatunk a Magyar Nemzeti Bank által életre hívott gyűjtemény gondozása, menedzselése, a hozzá kapcsolódó kiállítások megszervezése és a kiadványok szerkesztése.

Maga a gyűjtemény hogyan jött létre?

Az MNB 2020-ban leányvállalatán, az MNB-Ingatlan Kft.-n keresztül kezdte el a gyűjteményezést a pandémia idején: abban az időszakban, amikor a teljes művészeti szféra, köztük a képzőművészet is nehéz helyzetbe került a lezárások következtében. Ekkor az akvizíciókra vonatkozó tanácsadó testület tagja volt Spengler Katalin, nemzetközi szinten jegyzett műgyűjtő, valamint Keserü Katalin, aki művészettörténészként, egyetemi professzorként több generáció oktatásából is kivette a részét. Őket azóta Petrányi Zsolt, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese és Rieder Gábor művészettörténész-kurátor váltották. Kezdettől tagja a bizottságnak Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum igazgatója is. Az alapítás óta egy kortárs fókuszú gyűjtemény jött létre, amely mintegy 1500 műből, főképp festményekből áll – elsősorban a neoavantgárd generációk alkotóitól (a II. világháború idején és az utána született nemzedékektől) találunk benne műveket.

Miért a neoavantgárd absztrakt művészet dominál a gyűjteményben?

A neoavantgárd nagyon fontos része a magyar művészettörténeti kánonnak, ezért ez a generáció jelentős műtárgyanyaggal van jelen a kollekcióban. Az utóbbi másfél évben ugyanakkor a gyűjteményezés főként a fiatal művészek felé fordult.

Az MNB Arts and Culture divíziója akár önálló galériaként is értelmezhető?

Ez egy rendkívül izgalmas kérdés, ugyanis a mi esetünkben nem múzeumról vagy galériáról, hanem egy banki gyűjteményről van szó. A kollekció nagy része az MNB épületeiben kiállítva található, ahová bankbiztonsági okból nem léphet be bárki, aki kíváncsi a festményekre. Tagjai vagyunk ugyanakkor az IACCCA (International Association of Corporate Collections of Contemporary Art) szervezetének, amely a miénkhez hasonló vállalati gyűjteményeket fog egybe: hosszú, féléves akkreditációs folyamat eredményeként nyertünk felvételt ide. A szervezeti tagság a hasonló típusú, külföldi intézményekkel, gyűjteményekkel való tudásmegosztással és kapcsolati háló kiépülésével jár, ami a működésünk további fejlődéséhez és a gyűjtemény ismertségéhez is hozzájárul.

Ahogy a múzeumok esetében, számunkra is kiemelt jelentőségű a művészetközvetítés, ami pedig előny, hogy egy banki gyűjtemény célzottabb edukációra ad lehetőséget. Intézményspecifikus célközönségként kiemelten fókuszálunk a bank közösségénék megszólítására, a munkatársak külön tárlatvezetésen is részt vehetnek azokon a kiállításokon, ahol a gyűjteményünkben található alkotások szerepelnek, illetve rendszeresen meghívjuk a bankban kiállított művészeket, hogy ők maguk mutassák be a munkáikat. A bank a társadalmi felelősségvállalási stratégiájához illeszkedve hozta létre a gyűjteményt, ezért is az egyik legfőbb feladatunknak tekintjük, hogy minél közelebb hozzuk a gyűjteményt az emberekhez.

Milyen utakon tudnak nyitni a szélesebb közönség felé?

A honlapunkon minden festményünk megtalálható, emellett edukatív cikkeket és számos interjút is lehet találni a felületen – nemrég például Mengyán András képzőművész-dizájner válaszolt a kérdéseinkre, amire különösen büszkék vagyunk. Szintén az online felületünkön adunk hírt a különböző intézményekben megrendezett hazai és nemzetközi kiállításainkról, valamint a hozzájuk kapcsolódó múzeumpedagógiai és kísérőprogramokról.

Emellett – elsősorban műtárgykölcsönzéseken keresztül – együttműködünk múzeumokkal is. Legutóbb a Ludwig Múzeum áprilisban zárult Vera Molnár kiállításán láthattak 12 művet a gyűjteményünkből a látogatók. Szentendrére, az Európai Iskola művészetéről szóló kiállításra két Korniss Dezső-képet, Veszprémbe pedig két Keserü Ilona-festményt adtunk kölcsön.

Saját kiállításokat is rendeznek?

Az idei, 60. Velencei Képzőművészeti Biennálén hazánkat nagy büszkeségünkre Nemes Márton installációja képviseli, akinek több műve is megtalálható az MNB gyűjteményében. A biennáléval párhuzamosan életre hívtunk egy kiállítást Velence belvárosában, a Grand Canal mellett levő Palazzo Morában: a Mozdulat – Gesztus – Jel című tárlat segít Nemes Márton műveit elhelyezni a festészeti elődök (Hencze Tamás, Nádler István), valamint a kortársak (Vető Orsolya Lia, Szentgróti Dávid) kontextusában. A kiállítás a biennálé ideje alatt, november 20-ig látogatható.

Ezenkívül milyen kiállításokon mutatkozott be eddig az MNB Arts and Culture gyűjteménye?

2022 nyarán eljutottunk Szöulba, az ázsiai művészeti színtér központjába, ahol a Londonból indult, de mára már több kulturálisan jelentős fővárosban megszervezett Frieze VIP programjában szerepeltünk. Az MNB Arts and Culture célja az is, hogy a nemzetközi színtéren bemutathassa az utóbbi évtizedek magyar művészeit, akik méltatlanul ismeretlenek maradtak a rendszerváltás előtt, amikor vasfüggöny választotta el a világ két részét. A magyar kurátor, Petrányi Zsolt mellett egy szöuli szakembert is felkértünk Sungah Serena Choo személyében, aki jól ismeri a helyi színteret. A tárlaton – amely nagy tetszést aratott a koreaiak körében – többek közt Keserü Ilona, Korniss Dezső, Konok Tamás festményei, Lantos Ferenc zomácműve és Szilvitzky Margit textiljei szerepeltek.

Épp most zárult egy 11 állomásból álló kiállítássorozatunk Kínában a Pesti Műhely alkotásaiból, amit a Fajó Alapítvánnyal együttműködésben szerveztünk. A Pesti Műhely szitanyomó tevékenysége azért érdekes Kínában, mert a szitanyomás technikája a Selyemúton keresztül jutott el Európába. Magyarországon pedig az 1970-es években volt igazán nagy jelentősége, mivel a művészek gyakran csak a festményekről készült szitanyomatokat tudták elküldeni a külföldi biennálékra. Ezen a tárlaton Fajó mellett a műhely többi tagja, Bak Imre, Nádler István, Hencze Tamás, Mengyán András és Keserü Ilona szerepelt. Fontos kiemelni, hogy Kína a nemzetközi kortárs művészeti világ egyre jelentősebb, megkerülhetetlen szereplőjévé válik, egyre több kínai műgyűjtővel találkozunk az aukciókon. Jeffrey Johnson, a Columbia Egyetemen működő China Megacities Lab alapítója a jelenséget Kína „múzeumifikációjának” nevezte, és valóban egyre több múzeum nyílik az országban, amelyeket sok esetben a világ legünnepeltebb sztárépítészei terveznek. Aric Chen építészeti és dizájnkurátor találó megfogalmazásában a hatalmas kiterjedésű Kína valódi „laboratórium az építészek számára”. Az MNB kiállítása is hatalmas terekben, gyönyörű múzeumokban valósulhatott meg Sanghajtól Csungkingon és Csengtun át Pekingig. Bár eredetileg csak öt helyszínnel terveztünk, végül további intézményektől is kaptunk megkeresést, és a kiállítás bizonyos helyszíneken több mint százezer látogatót vonzott.

A gyűjteményünk egy része eljutott Berlinbe is, a fiatal képzőművészet legpezsgőbb európai központjába. A Collegium Hungaricumban látható tárlat, amelynek a kurátora Petró Zsuzska és én voltunk, posztdigitális művészeket mutatott be Code and Canvas címmel. Olyan alkotók szerepeltek benne, akiknek már természetes közege a digitális kultúra, a közösségi média és a számítógépes alkotói módszerek, és ez meg is jelenik munkásságukban. Veszprémben, a Dubniczay-palotában női művészek alkotásaiból rendeztünk egy kiállítást. Brüsszelben is jelen vagyunk az Európai Unió Tanácsának magyar elnöksége kapcsán megvalósuló művészeti programmal. És lesznek még további kiállításaink is...

Idén a török-magyar kulturális évad keretében is bemutatják a gyűjtemény egyes darabjait.

Többszörös centenáriumot ünneplünk: amellett, hogy a Magyar Nemzeti Bank százéves, száz éve jött létre a török-magyar diplomáciai kapcsolat is, valamint idén lenne százéves Vera Molnár, akinek a műveit Maurer Dóra és Rákóczy Gizella alkotásai mellett bemutatjuk az isztambuli Pera Múzeumban. A tárlat a matematika és a művészet kapcsolatával foglalkozik. De szeptemberben Ankarában is nyílik egy nagyszabású kiállítás Rieder Gábor rendezésében, amely a fiatal generáció munkáját mutatja be.

Készül egy reprezentatív kiállításuk Budapesten, az Andrássy úti Q Contemporary-ban is.

Az augusztus közepén nyíló tárlat a gyűjteményünk eddigi legnagyobb merítését mutatja be a fővárosban. A címe Képgyakorlatok, a kurátora pedig Fabényi Julia. A kiállítás mellett rengeteg programmal készülünk, így ez egy összművészeti programsorozatként is felfogható, melynek tematikája a kiállítási koncepcióra épül. Zenei, táncos és oktatási programok, koncertek, valamint irodalmi estek is kísérik majd a kiállítást. A tárlat egy hónapig tart nyitva, és reméljük, hogy minél többen megtekintik majd a gyűjtemény színe-javát Budapest szívében.