Téves gondolat, hogy a #foodporn mozgalom a mai kor kreációja volna, az ételábrázolás az ókortól kezdve fontos része a művészettörténetnek. Míg azonban egy citrom az Instagramon egyszerűen csak esztétikus, addig a vásznon kódolt üzenetet közvetít. Az efféle üzeneteket tárjuk föl a Hamu és Gyémánt magazin cikkében, amelyből most adunk egy kis ízelítőt.
Érdekes jelenség, hogy a közösségi médiában elterjedt, olykor hétköznapi módon, olykor kifejezetten művészien megkomponált ételfotók népszerűsége arra ösztönözte a művészettörténészeket és esztétákat, hogy leporolják és új szemmel vizsgálják meg az ételeket ábrázoló festményeket.
Az otthon terei és a hétköznapok tárgyai mindig is rendelkezésre álltak ihletadó forrásként a művészek számára, akik ábrázolásukkal sokszor festési technikájukat tökéletesítették, máskor a megjelenítési módokkal kísérleteztek.
Az asztali csendéletek, megfestett ebédek és vacsorák egy-egy kor, kultúra étkezési szokásaiba nyújtanak bepillantást. Hol és milyen társaságban lakmároztak az őseink? Milyen étel, ital és teríték került az asztalra? Milyen mögöttes tartalmat rejt egy répa vagy egy kagyló? És mit üzen a festő egy rothadó, légy ette almával? Idézzük meg a múlt gasztronómiai örömeit, és merüljünk el bennük!
Isteni étkek
Lakomát készítő szolgák, Karthágó (Kr. u. 2. század)
Getty Images
Számos egyiptomi hieroglifán, valamint ókori görög és római freskón, mozaikon jelennek meg ételek. A római kor híres hedonista lakomáit megörökítő freskókról tudjuk például, hogy csak férfiak vettek rajtuk részt, és párnákon félig fekve, késsel és kanállal, míg a szegények széken ülve, puszta kézzel étkeztek.
Az antikvitásban a bort és a gabonát az istenek ajándékának tartották: Bacchus a szőlő és a bor istene a vigasságot testesítette meg, míg a búza, Ceres istennő attribútuma, az erkölcsös életet jelképezte az alkotásokon.
Az első anekdota, amely említést tesz valósághű gyümölcsábrázolásról, Apellészről (más forrásokban Zeuxisz) szól, aki olyan élethű szőlőfürtöt festett, hogy rászálltak a galambok gyümölcsöt csipegetni.
A festők a későbbi korokban is újra meg újra visszatértek ahhoz a törekvéshez, hogy a lehető legpontosabban utánozzák a természetet.
A középkorban a vallásos érzület a mindennapi élet mellett a művészetet is áthatotta. A művészi ábrázolásmód, így az ételek megjelenítése a középkori kódexek díszes képein mindig mitologikus vagy vallási tartalmat hordozott. Például a skót János mester morális üzenetet közvetített A gonosz gazdag ember lakomája című képével, amely szerint a nemesek, akik elutasítanak egy szegény kéregetőt, miközben ezüsttányérról, evőeszközzel lakmároznak, pokolra fognak jutni.A leghíresebb vacsora
Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora (1495-1498)
ProfiMedia
Minden idők legismertebb étkezésábrázolása alighanem az Utolsó vacsora, melynek témáját számos alkotó gondolta újra, és gazdagította minden korban újabb jelentéstartalommal.
Leonardo da Vinci, El Greco, Tiziano, Bassano többnyire szegényes hétköznapi étkezésként ábrázolta a bibliai jelenetet, amelyen a tányérok és a poharak mellett a szent szövegekben leírt, és később az eucharisztiában rögzült módon megjelent a kenyér és a bor, azaz Krisztus teste és vére.
Az ábrázolások a vallási hagyományt követték, így a hal vagy a bárány is szerepel egy-egy alkotáson a Megváltó szimbólumaiként, de ezek a megjelenítések évszázadok ikonográfiai kódjaiból építkeztek, történelmileg nem hitelesek, ezért olasz kutatók arra vállalkoztak, hogy 3. századi keresztény katakombákból származó ábrázolásokból és régészeti ásatásokból rekonstruálják, mit is ettek valójában az apostolok. Arra jutottak, hogy ebben a korban földre helyezett párnákon ülve, kőtálakból bárányhúst, babpörköltet, halszószt, olívát és datolyából készült harosetet fogyaszthattak – valószínűleg Jézus utolsó estéjén is.
A 20. század ismét felfedezte a témát, Dalí és Warhol, vagy legújabban Andres Serrano (Fekete vacsoraként új címet is adva a kompozíciónak) izgalmas kontextusba helyezte Leonardo remekét, ez azonban az asztalon szereplő étkeket nem érintette.Kíváncsi vagy a folytatásra? A teljes cikk a Hamu és Gyémánt aktuális lapszámában olvasható. A magazin megvásárolható a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető és előfizethető közvetlenül a kiadótól és digitális változatban is beszerezhető.
Szerző: Tóbiás Lilla
