Frank Darabont 1994-es börtöndrámája, a Stephen King kisregénye alapján készült A remény rabjai sokak szerint minden idők legjobb filmje, amely a mai napig a legmagasabbra értékelt alkotás az IMDb-n. Morgan Freeman karrierje egyik legkiemelkedőbb alakításáról van szó, egy jelenetet viszont egyszerűen nem volt hajlandó leforgatni, írja a Slash Film.
A New York Daily News 2019-es írásában Morgan Freeman felidézte, hogy mennyire lenyűgözte a forgatókönyv, emellett viszont egy olyan jelenetre is visszaemlékezett, amit túlságosan érzelgősnek gondolt. Sokat vitatkozott a rendezővel, Frank Darabonttal a megoldásról – Darabont pedig szerencsére végül hallgatott rá.
A remény rabjai egy Andy Dufresne (Tim Robbins) nevű könyvelőről szól, aki 1947-ben a Shawshank börtönbe kerül felesége megöléséért, a bűncselekményt azonban valószínűleg nem ő követte el. A film végigköveti Andy életének következő két évtizedét, ahogy megismeri a börtönélet nehézségeit, és ahogy összebarátkozik Reddel (Morgan Freeman).
Ez is érdekelhet! 5 kultfilm, ami sikerét egy utolsó pillanatos változtatásnak köszönheti
(SPOILER!)
A film azzal ér véget, hogy Andy megszökik a börtönből, Redet pedig feltételesen szabadlábra helyezik. A zárójelenetben a barátok könnyek között, végre szabadon találkoznak egy mexikói tengerparton.
Darabont eredeti forgatókönyve szerint Rednek szájharmonikáznia kellett volna azon a hangszeren, amit korábban Andytől kapott, hogy ezzel keltse fel a megszökött férfi figyelmét.
Andy erről a hangról vette volna észre, hogy régi bajtársa megtalálta. Freeman így mesélt erről:
Frank úgy gondolta, hogy fújnom kellene azt a szájharmonikát, amit Andy adott nekem. Én pedig visszautasítottam. Butaságnak, klisésnek és szükségtelenül túlzónak tartottam.
A túlságosan érzelgős jelenet szerencsére kimaradt a filmből, Andy és Red találkozása pedig a filmtörténet egyik legszebb pillanatává vált.
Ha tovább olvasnál: 4 filmforgatás, ami majdnem tragédiával végződött
