Az őrült Mancini nővérek, akik királyokat hódítottak és férjeket mérgeztek

Laura, Olympe, Marie, Hortense és Marie Anne Mancini a 17. század közepén született egy római nemesi családban. Több hullámban érkeztek Franciaországba, ahol nagybátyjuk, Jules Mazarin bíboros vette őket pártfogásába. Mazarin XIV. Lajos főminisztereként Európa egyik legbefolyásosabb politikusa volt. Unokahúgai házasságain keresztül akarta megerősíteni családja helyét a francia arisztokráciában. A nővérek két unokatestvérükkel együtt hamar feltűnést keltettek az udvarban, ahol Mazarinettes néven emlegették őket.

A nővérek közül Marie Mancini került a legközelebb a francia trónhoz. Az 1650-es évek végén egymásba szerettek a fiatal XIV. Lajossal, aki a beszámolók szerint még a házasság gondolatát is fontolgatta. A király érzelmei viszont nem írhatták felül az államérdeket. Franciaországnak a Spanyolországgal kötendő béke érdekében dinasztikus házasságra volt szüksége, ezért XIV. Lajosnak a spanyol Mária Teréziát kellett feleségül vennie. Marie-t eltávolították az udvarból, később pedig Lorenzo Onofrio Colonna itáliai herceghez adták. A házasság idővel megromlott: Marie férje ellenőrzése elől megszökött, éveken át járta Európát, majd emlékiratban írta meg saját történetét. Ez önmagában is merész lépésnek számított egy olyan korban, amikor az arisztokrata nők életét jellemzően férjeik és családjuk irányította.

Hortense Mancini házassága még ennél is viharosabban alakult. Mazarin az egyik leggazdagabb francia főúrhoz, Armand-Charles de La Porte-hoz adta, a férfi azonban betegesen féltékeny férjnek bizonyult. Hortense 1668-ban férfiruhát öltve megszökött otthonról. Hosszú utazás után Angliában telepedett le, ahol II. Károly szeretője lett, és hamar az udvar egyik legtöbbet emlegetett nőalakjává vált. Szabadsága, szerelmi kapcsolatai és nyílt fellépése folyamatos beszédtémát adott. Marie-hoz hasonlóan ő is emlékiratot írt, amelyben beszámolt boldogtalan házasságáról és meneküléséről.

Olympe Mancini Savoyai Jenő Móric soissons-i grófhoz ment feleségül, és gyorsan beilleszkedett a francia udvar intrikákkal teli világába. Fiatalkorában XIV. Lajossal is közeli kapcsolatba kerülhetett, később azonban jóval sötétebb ügy miatt vált hírhedtté. Nevét ugyanis az 1670-es évek végén összefüggésbe hozták a „mérgek ügyeként” ismert botránnyal. A nyomozás során méregkeverők, jósok, szolgák és arisztokraták vallomásaiból gyilkossági tervekről, szerelmi bájitalokról és tiltott szertartásokról szóló történetek rajzolódtak ki. Olympe-ot azzal gyanúsították, hogy részt vehetett XIV. Lajos egykori szeretője, Louise de La Vallière megmérgezésének tervében. Férje halálával kapcsolatban is felmerültek vádak, biztos bizonyíték viszont egyik esetben sem született. Még letartóztatása előtt elhagyta Franciaországot. Később Spanyolországban talált menedéket, ahol újabb mérgezési szóbeszédbe keveredett, ám ezt sem sikerült bizonyítani.

Marie Anne Mancini Bouillon hercegének feleségeként a francia kulturális élet ismert alakjává vált, irodalmi szalont vezetett, és számos művészt támogatott. Az 1680-as évek elején viszont őt is elérte a „mérgek ügyének” hulláma. Azzal gyanúsították, hogy kapcsolatban állt a botrány szereplőivel, és – ahogy az a családban lassan szokássá vált – meg akarta mérgezni a férjét. Marie Anne 1680-ban a különleges bíróság előtt védekezett, és határozottan visszautasította a vádakat. Bűnösségét nem bizonyították, az udvart azonban egy időre el kellett hagynia.

A legidősebb nővér, Laura élete alakult a legkevésbé botrányosan. 14 évesen ment hozzá Louis de Bourbonhoz, Mercœur hercegéhez, ám harmadik gyermeke születése után, mindössze húszévesen meghalt. Mazarin eredetileg politikai sakkfiguráknak szánta unokahúgait. A Mancini nővérek azonban királyokat hódítottak meg, férjeik elől menekültek, emlékiratokat írtak, és Európa legsötétebb udvari ügyeibe is belekeveredtek.