Izzó koronát kapott, majd saját katonái ettek Dózsa György testéből
A magyar történelem egyik legkegyetlenebb kivégzése egy törökellenes keresztes hadjáratból kibontakozó felkelés végén történt. Miután 1514 nyarán leverték Dózsa György seregét, a fogságba esett vezért izzó koronával kínozták, kiéheztetett társait pedig arra kényszerítették, hogy a húsából egyenek. A szándék nem csupán az volt, hogy megöljék: példát akartak statuálni mindazok előtt, akik ellenálltak volna a fennálló rendnek.
Dózsa György székely származású katona volt, aki 1514 tavaszán a törökök ellen meghirdetett keresztes sereg egyik vezetőjévé vált. Bakócz Tamás esztergomi érsek felhívására rövid idő alatt jobbágyok, mezővárosi polgárok, diákok és alsóbb rangú papok tízezrei gyűltek össze.
A hadjárat azonban hamarosan irányt váltott. A birtokaikról és a közelgő aratásból kieső parasztokat földesuraik megpróbálták hazarendelni, a feszültség pedig rövid időn belül nyílt felkeléssé alakult. Dózsa serege több várat elfoglalt, miközben a lázadók nemeseket és egyházi személyeket is kegyetlenül kivégeztek. Az ország jelentős része néhány hónap alatt erőszakba süllyedt.
A döntő összecsapásra 1514 júliusában, Temesvárnál került sor. Dózsa ostromló seregét Szapolyai János erdélyi vajda csapatai verték szét, a felkelés vezére pedig fogságba esett. A mozgalom gyorsan összeomlott, ezután pedig megkezdődött a résztvevők véres megtorlása.
Dózsának kifejezetten kegyetlen, jelképes halált szántak: izzó vasból készült koronát helyeztek a fejére, a későbbi krónikák szerint pedig felhevített jogart is adtak a kezébe. A gúnyos „koronázás” azt az állítólagos törekvését figurázta ki, hogy a parasztok királyává váljon. A kivégzés legborzalmasabb részlete több történeti beszámolóban is megjelenik. Dózsa kiéheztetett, fogságba ejtett embereit vezérük elé vitték, majd halálos fenyegetéssel arra kényszerítették őket, hogy harapjanak a fogókkal megtépett húsából.
Akik megtagadták a parancsot, azokat megölték, az engedelmeskedők viszont a hagyomány szerint életben maradhattak. Megkínzott és kiszolgáltatott foglyokról volt tehát szó, akiket választás elé állítottak: vagy részt vesznek vezérük megalázásában, vagy velük is végeznek. Dózsa testét végül feldarabolták, maradványait pedig több településre küldték elrettentésül. A kivégzés így messze túlmutatott egy felkelővezér halálán: a cél az egész mozgalom megalázása és a további ellenállás elrettentése volt.
Olvasd el ezt is!