Mielőtt hatalomra került volna, a Római Birodalom egyik legnagyobb hatású császárát kalózok rabolták el. Julius Caesar erős jelleme azonban rabként is megmutatkozott, a legendák szerint ugyanis nem úgy viselkedett, ahogy azt egy átlagember tenné.
Julius Caesar, mielőtt legendás római hadvezérré vált volna, rendkívül mozgalmas és kalandos fiatalkort élt meg. Több csatában harcolt, retorikai tanulmányokat is folytatott. A források eltérő időpontokról írnak, de minden bizonnyal Kr. e. 80 és 75. között történt meg az az eset, amikor – Rodosz szigetére tartva – kilikiai kalózok elkapták és hosszabb időre foglyul is ejtették.
Ezt is olvasd el! Híres merényletek, amelyek megváltoztatták a történelem menetét
A Leszbosz partjainál történt raboskodás közel negyven napig tarthatott, de Caesart – a feljegyzések alapján – nem kifejezetten viselte meg a börtön, és nem is éppen úgy viselkedett, mint amihez a kalózok hozzá voltak szokva.
Már a fogság legelejétől igényelte a nyugodt éjszakákat, ezért nem volt félős elcsendesíteni a zajos fogvatartókat. Verseivel és beszédeivel egyfolytában szórakoztatni próbálta a kalózokat anélkül, hogy foglalkozott volna azzal, hogy valóban érdekli-e őket performansz.
Ez is érdekelhet: A férfiak az ókori rómaiakon ábrándoznak, a nők pedig ezt nem érthetik
Fotó: Getty Images
Amikor pedig szóba került Caesar váltságdíjának mértéke, ő maga is beleszólt a vitába, és 20 helyett 50 talentum ezüstöt javasolt saját szabadságának áraként.
Verbálisan folyamatos lelki terror alatt tartotta az elkövetőket: fenyegetéseivel és a keresztre feszítés gondolatával minden nap nyomást gyakorolt a kalózokra.
Bár a szabadulásával kapcsolatos beszámolók lényegesen eltérnek, az valós tény, hogy az ifjú el tudott menekülni a kalózok markából. A legszínesebb változat szerint Caesar meghívta őket egy lakomára, elkábította őket, és álmukban bosszút állt rajtuk. Ez az elbeszélés azonban lehet, hogy megszépített, és a valódi események valószínűleg másként zajlottak le – írja a HelloMagyar cikke.
Hazatérése után a tehetséges hadvezér a Nikomédész királytól kapott flottával egyből a fogvatartói nyomába eredt. Plutarkhosz történetíró szerint végül – a követelt váltságdíjon felül – a sokszor megígért keresztre feszítést is végrehajtatta a kalózokon. Egyes legendák szerint azok kedves viselkedése miatt végül kegyesebb módszerhez folyamodott, és torkuk elvágásával vetett véget életüknek.
