Az 1960-as évek a szupersztárok együttműködésének kora volt, ám ez nem összekeverendő a kedves bajtársiassággal. A rock aranykorában gyakran előfordultak rivalizálások, komoly hátba szúrások, de részeg verekedések sem voltak ismeretlenek. A színtér két kiemelkedő alakja, Jimi Hendrix és Jim Morrison mindhárom dologban bűnös volt. De miért gyűlölték egymást ennyire? Nos, a válasz egy 1968-ban tartott jam sessionben rejlik.
Lehet, hogy a szerelem nyara már javában zajlott, amikor Hendrix és Morrison találkozott a New York-i The Scene nevű nagyon menő klub színpadán, de béke és szerelem biztosan nem volt a levegőben. Legalább is azon az estén biztos nem. Számos ismert ember ült a közönségben, köztük Janis Joplin, vagy Lester Chambers, a The Chamber brothers énekese.
Chambers így emlékezett vissza arra az időszakra:
A Cheetah klubban voltunk a házi zenekar, csak néhány saroknyira a Broadwayn. Amikor végeztünk a Cheetahban, átsétáltunk a Steve Paul Scene-be. Bejöttél az utcáról, lementél négy-öt lépcsőn, és már bent is voltál a klubban. Kicsi volt a hely, talán legfeljebb száz ember, szóval elvegyültél azokkal, akik ott voltak: John Lennon, Johnny Winter, Buddy Miles, ha Janis Joplin a városban járt, ő is ott volt vagy Al Kooper a Blues Projectből is sokat volt ott.
Jim Morrison
Miután az utolsó fellépő befejezte a műsorát, a pincérnők leszedték az asztalokat, és visszavezették a vendégeket az autóikhoz, ahonnan elindultak vissza a külvárosba. Miután a színpadot kiürítették, és az est fellépői az öltözőkben elvegyültek, kezdődhetett az igazi móka. Kezdetét vette a jammelés, amely a szakma legnagyobb neveit vonzotta, köztük Jimi Hendrixet is.
Röviddel Hendrix érkezése után – aki a színpadra ugrott, hogy beugorjon a gitárosok közé – Jim Morrison a Doorsból bebotorkált, vakrészegen, verekedésre vágyva. Amikor Morrison megjelent, nagyon részeg volt, Isten tudja, mitől, de nagyon be volt állva. Jim egy makacs figura volt. Nagyon nyers. De abban az időben végülis mindenki az volt.
– jegyezte meg később Michael J Weber, a közönség tagja, majd hozzátette:
De Morrison arroganciája nem tetszett Hendrixnek, aki állítólag azonnal megvetette őt. Jimi nagyon különbözött Morrisontól. Kedves kisugárzásű, félénk és visszafogott férfi volt. Morrison pedig teljesen az ellentéte, ő egy harsány, nagyon hirtelen fickónak számított.
Mielőtt még egy italt vett volna, Morrison odabattyogott Janis Joplinhoz, leült mellé, és a földre húzta a haját. Válaszul Joplin állítólag felkapott az asztalról egy üveg whiskey-t, és nekivágta. Az énekes valahogy sértetlenül megúszta, majd felugrott a színpadra, ahol Hendrix és a többiek jammeltek, és elkezdett jajveszékelni, teljesen képtelen volt tartani a dallamot ittas állapotában. Összevissza kiabált és zavarta a zenészeket.
Morrison elhatározta, hogy nem hagyja, hogy Hendrixé legyen az utolsó szó, ezért egy még durvább taktikával próbálkozott: térdre ereszkedett, és orális szexszet imitált Hendrixen. Átkarolta a lábát, és üvölteni kezdett, hogy ki akarja elégíteni.
Danny Fields, az Elektra Records publicistája, aki részt vett a koncerten így emlékezett vissza a botrányos jelenetre:
Nagyon hangos volt. Hendrix ekkor még mindig próbált játszani. Morrison nem engedte el. Ez egy ízléstelen színielőadás volt, valami, ami Morrisonnak nagyon tetszett. Mindennek tetejébe Janis, aki a terem hátsó részében ült, látta, hogy ez történik, és hirtelen megjelent a színpad szélénél, egyik kezében egy üveggel, a másikban az italával.
Az előadás úgy ért véget, hogy a három zenész egy kupacban birkózott a padlón. Végül le kellett vonszolni őket a színpadról. Nem meglepő módon Morrison szenvedte el a legtöbb sérülést, aki Hendrix és Joplin ökölcsapásainak teljes erejét megérezhette.
