Ezért tűnt érzelmileg távolságtartónak II. Erzsébet egy életrajz szerint

Ingrid Seward királyi szakértő My Mother and I című, Károly király és édesanyja kapcsolatát feldolgozó 2024-es könyvében több, a királyi családhoz közel álló forrásra támaszkodva ír arról, hogy a királynő szándékosan szorította háttérbe az érzelmeit. Douglas Hurd egykori brit politikus ezt így fogalmazta meg:

Martin Charteris, a királynő egykori sajtófőnöke – aki már akkor mellette dolgozott, amikor Erzsébet még hercegnő volt – szintén ezt erősítette meg. Mint egykor elmondta, a királynő nem volt jó az érzelmek kimutatásában, mindig a kötelességeire koncentrált. Charteris több mint két évtizeden át figyelte közelről a királyi család működését. Beszámolója szerint a kötelességtudat a magánéletben is meghatározó volt. Károly király gyermekkorában például viszonylag kevés időt töltött az édesanyjával: amikor a királynő az országban tartózkodott, naponta körülbelül egy órát találkoztak, de ezek az alkalmak gyakran nélkülözték a közvetlenséget.

A visszafogottság nem kizárólag Erzsébetre volt jellemző. Az 1999-ben elhunyt Charteris egykoron azt nyilatkozta, Fülöp herceg is gyakran volt távolságtartó, és egyik szülő sem volt jelen folyamatosan a mindennapokban. Károly gyermekévei így nagyrészt külön teltek a szüleitől, írja a Marie Claire. Seward ezt az időszakot kifejezetten hagyományos, felsőosztálybeli neveltetésként írja le. A királyi családban a problémák nyílt megbeszélése nem volt bevett gyakorlat: a nehézségeket ritkán mondták ki, a beszélgetések inkább felszínes témák körül forogtak. Ennek következménye, hogy sok kérdés megoldatlanul maradt.

Az elmúlt években ugyanakkor egyre inkább úgy látszik, hogy ez a fajta távolságtartás változóban van. A fiatalabb generáció, különösen Vilmos herceg és Katalin hercegné más viszonyt alakít ki a nyilvánossággal, és tudatosabban enged bepillantást a magánélet bizonyos részleteibe. Katalin a hivatalos megjelenéseken visszafogott és fegyelmezett, azonban, ahogy arról mi is beszámoltunk, személyes helyzetekben jóval közvetlenebb. A humor a személyiségének meghatározó része, még ha ez ritkábban is jelenik meg a nyilvánosság előtt. Vilmos ezzel párhuzamosan egyre nyíltabban beszél saját érzelmeinek megéléséről. A mentális egészség kérdését évek óta kiemelt ügyként kezeli, és személyes tapasztalatokon keresztül teszi érthetőbbé. Korábban Katalin és Károly betegsége kapcsán is beszélt arról, milyen nehézségekkel szembesült apaként, férjként és gyermekként.

Mindez jól jelzi, hogy a királyi család érzelmekhez való viszonya lassan átalakul. Ez a változás azonban élesebben rajzolódik ki, ha visszatekintünk II. Erzsébet látszólagos ridegségére. A könyv alapján ugyanis számára a kötelesség olyan keretet adott, amelyben az érzelmek kifejezése háttérbe szorult. Ez a fegyelem az uralkodását végig meghatározta, és a családi kapcsolataiban egy nehezen feloldható távolságtartást teremtett.