100 éve született II. Erzsébet: 5 dolog, amivel örökre megváltoztatta a monarchiát

II. Erzsébet egyik legfontosabb döntése az volt, hogy az 1953-as koronázást televízión is közvetítsék. Ez ma már magától értetődőnek tűnik, akkoriban azonban korántsem volt az. A ceremónia addig alapvetően távoli, szinte érinthetetlen állami és vallási eseménynek számított, amelyhez az emberek többsége legfeljebb újságfotókon vagy rádión keresztül kapcsolódhatott. A királynő kérésére viszont a televízió először teljesen új közelségbe hozta a monarchiát. A hivatalos adatok szerint csak Nagy-Britanniában mintegy 27 millióan nézték a közvetítést, további 11 millióan pedig rádión követték az eseményt.

A modern királyi kommunikáció egyik alapját szintén ő rakta le, amikor 1957-ben először televíziós karácsonyi üzenetet mondott. Addig a brit uralkodó ünnepi üzenete rádiós műfaj volt, a képernyő azonban egészen másfajta kapcsolatot teremtett. A királynő maga is arról beszélt, hogy az új médium személyesebbé és közvetlenebbé teheti ezt az alkalmat. Ez azért volt fontos, mert a monarchia túlélése egyre inkább azon múlt, képes-e emberi hangon megszólalni, miközben megőrzi a rangjához illő távolságot. A rendszeres televíziós üzenetek ezt az egyensúlyt segítettek kialakítani. A korona így nem pusztán ünnepi szertartásokban vagy állami alkalmakon jelent meg, hanem minden évben együtt ünnepelte a karácsonyt a néppel.  

A hetvenes évektől az is látványosan megváltozott, hogyan találkozik a királyi család a közönséggel. II. Erzsébet 1970-es ausztráliai és új-zélandi útja során honosodott meg az a ma már megszokottnak számító gyakorlat, hogy az uralkodó nem csupán elhalad a tömeg előtt, hanem megáll, kezet fog, röviden beszélget, közvetlenül reagál az emberek jelenlétére. Ez apróságnak tűnhet, valójában azonban évszázados protokollt lazított fel. A korona így kevésbé tűnt megközelíthetetlen szimbólumnak, és jobban hasonlított egy jelen lévő, látható, élő intézményre. Az, hogy a királyi család tagjai kordonnál álló emberekkel beszélgetnek, ma már szinte minden nagyobb hivatalos látogatás természetes része.

Amikor II. Erzsébet trónra lépett, a Brit Birodalom felbomlása már javában zajlott, és hamar világossá vált, hogy a korona jövője nem épülhet tovább a régi birodalmi logikára. Az uralkodása alatt vált egyre hangsúlyosabbá a nézet, miszerint a monarchia nem egy gyarmati rendszer csúcsa, hanem egy önkéntes nemzetközi közösség, a Nemzetközösség szimbolikus összekötője. A modern Commonwealth 1949-ben jött létre, II. Erzsébet pedig 1952-től lett ennek a közösségnek a feje. A szerep nem örökletes automatikusan, vagyis politikailag és szimbolikusan is külön súlya volt annak, hogy hetven éven át ő testesítette meg ezt a folytonosságot. A monarchia jelentése ezzel erősen átalakult: a hangsúly a birodalmi tekintélyről a kapcsolattartásra, az egység képviseletére és a szimbolikus jelenlétre került át. Ma a Nemzetközösség 56 független országból áll, és a szervezet egész önképében is meghatározó lett ez a posztimperiális, együttműködésre épülő szemlélet.

A monarchia modernizációja nem állt meg a látványos gesztusoknál, a pénzügyi és intézményi nyitásban is fordulat jött. 1992 után, amikor a királyi család több válsággal és a windsori kastély tűzkárával is szembesült, II. Erzsébet önként vállalta a jövedelemadó, a nyereségadó és az örökösödési adó fizetését. Az udvar hivatalos tájékoztatása szerint 1993 óta az uralkodó ugyanúgy adózik a személyes jövedelme után, mint más adófizetők. Ugyanebben az időszakban a Buckingham-palota nyári megnyitása is állandó gyakorlattá vált, vagyis a királyi rezidencia részben a nagyközönség számára is hozzáférhetőbb lett. Ezek a lépések azt jelezték, hogy a korona már nem kezelheti úgy a közvéleményt, mint egy külső szemlélőt, amelynek semmi köze az intézmény működéséhez. A 20. század második felére a monarchia fennmaradásának feltétele az lett, hogy legalább bizonyos pontokon alkalmazkodjon az átláthatóság iránti elváráshoz.