A kutatók szerint az első dokumentált csók 4500 évvel ezelőtti Mezopotámiába vezethető vissza, ám más szakértők úgy vélik, hogy ez már jóval korábban megtörtént.
Az ókori Mezopotámiában a helyiek ékírással írtak agyagtáblákra és mesélték el történetük. Sok ezer ilyen agyagtábla maradt fenn a mai napig, és bizonyítják, hogy a csókolózás már akkor is a romantikus intimitás részének számított
– magyarázta a szerző, Dr. Troels Pank Arbøll.
De akadnak ősi csókkrónikák is, amelyek egészen Kr.e. 2500-ig nyúlnak vissza és számos különös eseményről számolnak be. Az egyik, körülbelül 3800 évvel ezelőtti szöveg például egy házas nő esetét meséli el, akit „majdnem tévútra vitt egy másik férfi csókja", míg egy másik forrás „egy hajadon nőt ír le, aki megesküdött, hogy nem csókolózik és nem létesít szexuális kapcsolatot egy bizonyos férfival".
Ez is érdekelhet: Egy 200 éve halott lány kapja a legtöbb csókot a világon
Különféle szakértők szerint a legutóbbi kutatások szerint az első bejelentett csók Indiában történt mintegy 3500 évvel ezelőtt. Az ezt követő elemzések során pedig szájüregi herpeszvírus jeleire bukkantak, amely a bronzkorban terjedt el Európában.
Ez a felvetés azonban sok régész szerint megkérdőjelezhető, mivel a csókolózást az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban legalább i. e. 2500-tól kezdve dokumentálták. Érdekes módon ezekben a szövegekben egy bu'shanu nevű betegségről is beszámoltak, amely a „bűzleni" jelentésű igéből származik, és a szájherpeszhez hasonló tünetekkel jelentkezik.
A harmadik opció pedig még ennél is régebbre megy. Sok szakértő egy olyan tanulmányra hivatkozik, amely a neandervölgyiek és a modern emberek közötti szájbaktériumok átvitelét vizsgálta, ami arra utal, hogy a két faj több mint 100 ezer évvel ezelőtt csókolozott. Más főemlősöknél is megfigyeltek hasonló viselkedést, ami arra utal, hogy a csókolózásnak inkább evolúciós, mint kulturális gyökerei lehetnek.
Valójában a bonobók és a csimpánzok, az ember legközelebbi élő rokonai körében végzett kutatások kimutatták, hogy mindkét faj csókolózik. Tehát a csókolózás gyakorlata alapvető viselkedés az emberben, ami megmagyarázza, hogy miért jellemző annyi kultúrában is
– nyilatkozta Dr. Sophie Lund Rasmussen társszerző.
Összefoglalva a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a csókolózás a szeretettel, a szexszel, családdal és a barátsággal kapcsolatban a mindennapi élet szokásos része volt. Így nem tekinthető olyan szokásnak, ami kizárólag egyetlen régióból vagy kultúrából származik.
