A fagyöngy alatti csókváltás jól ismert ünnepi hagyomány karácsony idején, azonban ennek a kis növénynek a története több ezer évre nyúlik vissza. Már a görögök is ismerték, akik menstruációs görcsöktől kezdve a léppanaszokig számtalan betegség gyógyszereként használták, a rómaiak pedig epilepszia, fekélyek és mérgek ellen is használható csodatevő balzsamként ismerték.
A fagyöngy romantikus felhangja a Kr. u. 1. századi kelta druidáknál kezdődött. Mivel a fagyos télben is képes volt virágozni az életerő szent szimbólumának tekintették, illetve a termékenység helyreállításának reményében embereknek és állatoknak egyaránt ajánlott volt a fogyasztása.
A fagyöngy-folklór másik híres fejezete a skandináv mitológiából ered. A legenda szerint, amikor Odin isten fiának, Baldurnak halálát jósolták, anyja Frigg, a szerelem istennője felkereste a természet összes állatát és növényét, hogy esküt tegyenek, nem ártanak gyermekének. Azonban elmulasztott konzultálni a szerény fagyönggyel, ezért az ármánykodó Loki nyilat készített a növényből, és megölte azzal az egyébként legyőzhetetlen és halhatatlan Baldurt.
A mítosz kedvesebb változata szerint az istenek képesek voltak feltámasztani Baldurt a halálból. Frigg ettől elragadtatva a fagyöngyöt a szeretet szimbólumának nyilvánította, és megfogadta, hogy csókot ad mindazoknak, akik átmennek alatta.
Ez is érdekelhet: Ez az oka annak, hogy december 25-én ünnepeljük a karácsonyt – a legnépszerűbb ünnep története
A fagyöngy termékenységgel és életerővel kapcsolatos asszociációi a középkorban is folytatódtak, de a csókkal kapcsolatos hagyomány 1720 és 1784 között kezdődött egészen ismertté válni Angliában. A 18. század végére pedig széles körben beépült a karácsonyi ünnepségekbe. Hogy miként vált a gyógynövényből ünnepi dekor, még mindig vita tárgyát képezi, de úgy tűnik, hogy a csókolózás hagyománya először az angol cselédek körében terjedt el, majd szépen lassan a középosztály is átvette.
Kinek köszönhető, hogy 1720 és 1784 között a fagyöngy alatti csókolózás ünnepi hagyománnyá emelkedett? Feltehetőleg egy buja és leleményes fiúnak, illetve egy rendkívül naiv lánynak.
A korai szokás részeként a férfiaknak megengedték, hogy csókot lopjanak bármelyik nőtől, akit a fagyöngy alatt értek, a visszautasítás viszont balszerencsét hozott, így az asszonyok kénytelenek voltak megcsókolni bárkit, aki arra kérte őket. Egy másik szokás szerint a pároknak minden egyes csókkal egy-egy bogyót kellett leszedniük a fagyöngyről, a csókcsatát pedig addig kellett folytatniuk, amíg az összes termést le nem szedték.
