Kábultan ébredtem, de amint a szomszéd ágyra néztem, kiment a szememből az álom. Felüvöltöttem! Egy brutális, szőrös gorilla feküdt ott, ahol tegnap még Eszter. Mi a franc? Bevágódtam az ágy mögé, mintha barikád lenne. Halottnak a csók! Ha ez a szörnyeteg felébred, összegyűr, mint egy taknyos zsebkendőt. Elmebetegek! Inkább vágnák el a torkomat vagy eresztenének belém golyót! Élvezik ezt a perverz játékot?
A gorilla felült, és álmosan pislogott! Amint észrevett, rémülten levágódott a földre, és bebújt az ágya alá.
– Segítség, menj innen!
Kidadogtam pár szót.
– Hogy kerülsz ide?
– Te hogy kerülsz ide? Egy barom gorilla! Meg fogok halni? Hogyhogy beszélsz?
– Ezt én is kérdezhetném. Nem én vagyok a gorilla, hanem te.
– Hülye állat! Nézz magadra!
Szemügyre vettem a kezemet, és a döbbenettől elengedtem az ágyat. Átlagos tenyerem helyén batárnagy, szőrös mancsok. Arcomhoz kaptam: az is csurom szőr. Szájam környéke ráncos. Az állkapcsom kiáll. Agykoponyám összement. Mi a bánatos… Valami derengeni kezdett.
– Ki vagy te?
– Eszter…
– Ez a ronda, szőrös állat?
– Te se vagy egy matyóhímzés… Vagyis… Jézusom!
– Nem Jézus. Gábor. De te… Biztos te vagy az? Ez valami trükk? Öcséd szakmája?
– Mi?… Pénzügyes…
– Hobbija?
– Karaoke! Vizsgáztatsz? A saját tesómból?
– A tetves életbe, hát tudnom kell… mi ez az egész…
– Ha már tudod, közöld velem is… Kicseszettül fogalmam sincs. Addig üvöltök, amíg el nem megy a hangom!
– Azt ne, mert baromi ronda hangod lett.
– Bezzeg a tiéd… Hogyhogy lett? Tényleg majommá változtunk? Ez valami hülye scifi?
– Fogalmam sincs.
A falnak dőltem, zakatolt a fejem. Láttam mutánsos filmeket meg minden, de ne már… Ez elvileg a valóság! A kezem, az arcom, a mellkasom… Csupa szőr. A ruhám szétszakadt, amikor a testem megdagadt. Próbaképp megmarkoltam az ágy vasát, és elgörbült. Brutális. Közben meg vígan beszélgetünk Eszterrel. Félig ember maradtam. Döbbenet!
– Odanézz…
Hirtelen visítás szakadt ki Eszterből. Az ajtóhoz ugrált – elröhögtem magam. Micsoda görnyedt, vicces gorillamozgás! Aztán belém fagyott a röhögés. Nyilván így mozgok én is. Nem poén. Meglökte az ajtót, és az kitárult… Eszem nélkül loholtam utána. Eszter megrészegülve trappolt. Döngött a sötét folyosó padlója. Az alagút végén újabb nyitott ajtó. Teljes erővel nekiugrott. A világosság elvakított, de kit érdekel! Beleugrottunk a szabadságba. Homokkal behintett placcon találtuk magunkat, körülöttünk száraz fák, fel a magas mennyezetig. Gyümölcs, zöldség elszórva. Felkaptam egy banánt, héjastul megettem. Jól esett. Marha éhes voltam. Kell a kaja egy ekkora testbe. Csattant mögöttünk az ajtó. Valaki bezárta. Eszter odarohant, és dörömbölni kezdett, de vasból volt, meg se moccant. Ez hülye, gondoltam. Vissza akar menni abba a rohadt, sötét lyukba. Pedig örülhetne a szabadságnak!
Aztán leesett. Basszus! Az új helyünket végig üvegfal határolja. A túloldalon emberek álldogáltak, vigyorogva mutogattak ránk, és mobilokkal fotóztak meg videóztak. Dühbe gurultam… A jó édes anyátok! Elkezdtem idiótán vigyorogni, és pózolni. Lázba jöttek, odagyűltek az üveghez, fülig érő szájjal bizgették a telójukat. Ez lesz a tuti felvétel, mehet mindenkinek, mamának, papának, tesóknak, haveroknak! Várjátok ki a végét… Mikor minden kamera rám szegeződött, kitárt karokkal, teljes erőből nekirohantam az üvegfalnak. Persze visszapattantam. Leírhatatlan hatás… Az egész banda menekült, összetaposták egymást, földre zuhantak, repültek a mobilok. Feltápászkodtam, rájuk vigyorogtam, majd megfordultam, és megcsapdostam a szőrös valagamat. Ezt nektek, kukkolók!
„Szemügyre vettem a kezemet, és a döbbenettől elengedtem az ágyat. Átlagos tenyerem helyén batárnagy, szőrös mancsok.”
– Jó hülyének lenni? – úgy látszik, Eszter végignézte a különszámomat. És akkor mi van?
– Mert te baromi okos vagy! Hülye majom!
A lány felvihogott, sárgás agyarai kilátszottak. Gusztustalan… Vagy nem is tudom. Megakadt rajta a szemem. Groteszk és állatias, de közben brutálisan vonzó. Végigpásztáztam a nagy dög testét, irgalmatlan vágy kerített hatalmába.
– Elkaplak!
– Majd, ha fagy!
Menekülőre fogta. Cikázott a homokban, megmarkoltam a lábát, hemperegtünk, kiszakította magát, bemenekült egy barlangba, nem tudtam sarokba szorítani. Mind vadabbul rohant, bennem zakatolt a vágy. Megölöm, és úgy teszem magamévá… Lüktetett a világ, csak Eszterre összpontosítottam, ő lett a zsákmány! Felszaladt egy fára, és visszanézett. Nekifutottam, és… huh, micsoda érzés! Pillanat alatt fellendültem a magasba, könnyedén dobáltam testemet egyik ágról a másikra, félkézzel kapdostam el a fákat, pattogtam, mint egy pingponglabda. Nem semmi! Az egyik fa tetején utolértem Esztert, lefogtam, és derekasan megraktam. Ordítva élveztem el, majd lelohadt bennem a vágy.
Féllábbal fogtam az ágat, lazán és természetesen csüngtem fejjel lefelé. Az üvegfal mögött csapat kamasz hülyegyerek vihogott. Beintettem a középső ujjammal. A tanárnő dühödten terelte másfelé a csapatot. Elröhögtem magam. Ilyet se csináltam még. Szex az első randin. Ráadásul az állatkertben. Ez történt, nem?
Egy másik hím gorilla közeledett. Jó nagydarab, de talán meg tudom védeni magamat. Felkészültem a támadásra. Rám se nézett, felkapaszkodott Eszterhez, rámászott, és nekiesett. Ott termettem, és rácsaptam a vállára. Hé, az én csajom! Hátranézett, teljesen értetlenül, én meg ledermedtem. Mit művelek itt? Hogy lenne az enyém? Emberszemmel nézve van barátja, és lepattintott. Majomnak meg csak egy nőstény. Aki megkívánja, meghágja. És pont. Tök rendben van. Lehuppantam a homokba, és elkezdtem valami ehető után kutatni. Találtam egy darab szart, elrágcsáltam. Gyümölcsíze volt. Ettem már jobbat. Kiköptem. A párocska végzett, Eszter bamba közönnyel nyammogta ki a dzsuvát a lábujjai közül.
Így teltek a napok, ijesztgettem a látogatókat. Beintettem nekik. Röhögtek rajtam. Milyen vicces gyerek vagyok! A gondozók hoztak ennivalót. Mindig az arra elkülönített, ráccsal gondosan lezárt területen mozogtak, nem lehetett rájuk támadni. Próbáltam kommunikálni velük. Nyilván nem sejtik, mi folyik itt. Emberkísérletek! Durva… Egyszer kerüljek ki innen, és üljek be egy tévéstúdióba, tönkreteszem ezt a szemét céget. És a gatyát is leperelem róluk. Vannak ügyvéd barátaim.
Nem értenek embernyelven? Hiába üvöltöm, hogy bezártak és bedrogoztak minket, segítsenek már! Várnak a munkahelyemen! A szüleim kerestetnek! Ráztam a rácsot, üvöltöttem. Tojtak a fejemre. Némelyik kedvesen nyugtatgatott.
– Ne szívd mellre, koma. Valami finomat? – megkínált banánnal.
Nem értik, amit beszélek. Nekik csak makogás. Eszterrel tudtam volna dumálni, de őt egyre kevésbé érdekelte bármi.
– Meg kéne szökni.
– Hát ja, csak hogyan.
– Találjuk ki, segíts!
– Hát jó, de miben.
– Én sem tudom, agyaljunk!
– Hát jó, csak be vagyunk zárva.
– Még egyszer azt mondod, hogy HÁT JÓ, én bedilizek.
– Hát jó, mit mondjak?
Feldühödtem! Ezzel csak dugni lehet! Azt is csak eltűri, ahogy a többi hímnek. Nem tudom, emberként milyen az ágyban, de gorillának nem volt valami tüzes. Igaz, ágy sincs. Még ásított is közben. Az összehasonlítást azért kiállta. A másik nőstény pont így viselkedett, ha rávetettem magam.
„Hogy meg ne kattanjak, mormolni kezdtem. Dudorásztam, rezgett a műanyag. Tavaszi szél vizet áraszt… G-dúrban zúgják a fákon a kabócák… Bóbita, Bóbita táncol… Szeretném a homokórát megállítani… „
Eszter hasasodni kezdett, ellustult, és nyilvánvaló lett, hogy terhes. Vajon mikor fog szülni? A vállát vonogatta. Nem is számított. Az én kicsinyem? Csináltassunk DNS-tesztet? Számít, hogy az enyém-e? A nevemre vegyem? Ráhagyjam a házamat meg a luxusjachtomat? Eszem megáll!
Ha nem állt is meg az eszem, de kezdett ellustulni. Még szex közben is, kíváncsi emberarcokat láttam magam előtt. Azt nézik, mit csinálok, mit akarok, hová megyek, hogy vakarom a fenekem, a fülemet, hogy mászom fel a fára. Néha produkáltam magam, szaltóztam, pörögtem, suhantam eszelősen. Olykor meg is tapsoltak. Hamar meg lehet unni.
Egyik reggel bambán ücsörögtem a homokban, zöld leveleket rágcsáltam. A kukkolók nem érdekeltek, kefélni nem akartam, bandázni sem. Nemrég egy káposztadarab miatt összeverekedtem a másik hímmel. Rendesen összecsomagoltam, ott vergődött a homokban. Mindenáron ki akart szabadulni, és nem válogatott az eszközökben. Durván beleharapott az alkaromba. Felordítottam, és elengedtem. Spriccelt a vér, később ronda nagy seb őrizte a fogai nyomát. Napokig szívogattam, kezdett már gyógyulni, de még mindig mocskosul fájt. Igyekeztem kerülni a rohadékot! Ő sem smúzolt…
Ekkor tűnt fel a batár fekete műanyag láda, amelyben a kaját kapjuk. Kihajigáltam belőle mindent, felkapaszkodtam az egyik száraz fa tetejére, és a fejemre borítottam a dobozt. Azta! Sötétség, sehol egy emberarc, tökéletes nyugalom. Mintha én lennék az a magzat Eszter hasában. Baromi jó… Máskor is csinálok ilyet. Úgy bizony! Ücsörögtem dobozfejjel a fán. Sokkal elviselhetőbb így minden!
Az kell nekem. Minél több dobozlét. Hogy meg ne kattanjak, mormolni kezdtem. Dudorásztam, rezgett a műanyag. Tavaszi szél vizet áraszt… G-dúrban zúgják a fákon a kabócák… Bóbita, Bóbita táncol… Szeretném a homokórát megállítani… Micsoda remix! Verseket kotortam elő az emlékezetemből. Nincsen apám, sem anyám… Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak… Nem tudom, mi ez, de jó nagyon…
Hullani kezdett a szőröm. Először csak pár szál, aztán csomókban. Tapogattam az arcomat, és mintha az állkapcsom is kezdett volna visszaalakulni. Erőltetnem kellett a négykézláb járást. Ha nem figyelek, felegyenesedem. Az izmaim sorvadtak, egyre nehézkesebben lendültem fel a csupasz fák tetejére. Vigyáznom kell! Ha a többiek észreveszik, szétszednek darabokra.
Egyik délután végre az ápoló résre nyitva felejtette a rácsot. Kiosontam, és hasznomra vált, hogy annyit agyaltam a szökésen. Fejben kész volt az akcióterv. Meg sem próbáltam kilógni fényes nappal a kertből. Hova mehettem volna feltűnés nélkül? Viszont ott a használaton kívüli madárház. Odaosontam a bokrok közt, téptem egy rést a drótkerítésen, a fedett részben kinyújtóztam, és elaludtam. Hadd keressenek!
Hamu és Gyémánt A sorozat negyedik és egyben befejező része a Hamu és Gyémánt aktuális lapszámábanolvasható. A magazin megrendelhető és előfizethető közvetlenül a kiadótólés digitális változatban is beszerezhető.
