elon musk

Még az sem elég, hogy Elon Musk a világ leggazdagabb embere, rengeteg cége van és lángszóróval fenyegeti a külföldi diktátorokat, megesik, hogy néha ő is magányos.


A Business Insider legújabb interjújában, Mathias Döpfner a lap cégvezetője rávette a szeszélyes és kiszámíthatatlan Tesla- és SpaceX-vezért, hogy beszéljen nyíltan az érzéseiről.

Vannak olyan időszakok, amikor magányosnak érzem magam, igen. Dolgozom a rakétán, és csak egyedül vagyok a kis házamban, különösen, ha a kutyám nincs velem, akkor elég magányosnak érzem magam, mert csak egy kis házban vagyok egyedül, kutya nélkül.

– mondta Musk.

Musknak számos dolog járhat a fejében. A Grimesszel való szakítás, amely hetek óta a hírekben szerepel, a rakétakilövések és gyártási határidők eltolódása, valamint az a tudat, hogy az ukrajnai beavatkozása valójában életeket ment, de mégis több feszültséget okoz ezáltal az országnak az orosz megszállása során – ezek mind nyomaszthatják.

Van azonban egy aprócska probléma azzal, ha Muskot arról kérdezzük, hogy magányos-e. Rengeteg interjúkészítő és író „problémás" zseniként ábrázolja, mint Albert Einsteint (érzelmileg bántalmazó csaló), Steve Jobsot (verbálisan bántalmazó és fukar milliomos) vagy Jeff Bezost (milliárdos, akit tojással dobáltak meg, miután követelte, hogy egy történelmi hidat bontsanak szét, hogy elférjen a szuperjachtja).

S ahhoz, hogy igazán megértsük bármelyiküket, valamint újításaikat, kudarcaikat és sikereiket, abba kell hagynunk, hogy kreatív zseniként állítsuk be őket, akik megúszhatják a durva viselkedést, csak azért, mert okos emberek.

Persze, sajnáljuk Muskot, amiért magányos. Ez egy olyan emberi érzés, amivel mindannyian azonosulni tudunk, és az emberek megérdemlik az együttérzést.

Azonban ahelyett, hogy azt kérdeznénk tőle, hogy ő az a különc, Batman-szerű, visszahúzódó hős, aki egy apró házban, egy kutya társaságában építi űrhajóját, nem kezdhetnénk inkább azzal, hogy támogatja-e, mondjuk, a faji egyenlőséget?

A figyelmetekbe ajánljuk