Lírai szépségű fiktív életrajzi regény Az üvegbúra szerzője, Sylvia Plath utolsó évéről.
A történet röviden
Sylvia Plath 1932-ben egy angliai kisvárosban élt a férjével, a költő Ted Hughes-szal, és a második gyermekét várta. Boldogtalan és magányos volt, a házasságát egyre üresebbnek érezte, és többre vágyott az anya, illetve a feleség szerepénél. Az írásban, az alkotói munkában lelt átmeneti menedékre, ám tehetsége sem tudta megmenteni a folyamatos belső hullámvasúttól, ami végül tragédiába torkollt.
3 ok, amiért érdemes elolvasni
- Plath stílusát, hangját és hangulatait remekül tükröző, mély átéléssel megírt, felkavaró történet.
- Az anyaságról, a családról, a szerelemről, a művészi alkotómunkáról megfogalmazott gondolatai miatt is magával ragadó olvasmány.
- Kimondatja Plath-tal azokat a szavakat, amiket élete során nem tudott; és az utolsó, megnyugvást ígérő mondattalelfeledteti olvasójával az odáig vezető közel 400 oldal szívfacsaró sorait.
Egy idézet a könyvből
De azt is tudtam, hogy minden, amit mondok és írok (A HANGOM EGÉSZE; AMI ÉN VOLTAM), egy nap majd ellenem fordul.
Az olvasó, aki szeretni fogja
- kedveli Sylvia Plath írói munkásságát
- szeretné jobban megismerni a bipoláris zavarral élők elméjében, lelkében lejátszódó folyamatokat
- nem bánja, ha egy pár könnycseppet el fog morzsolni olvasás közben
- érdekli, milyen volt az 50-es években nőnek, női művésznek lenni Amerikában és Angliában
