Nagy mélységekkel és szokatlan elbeszélési móddal megírt gondolatok gyűjteménye a magányról.
A történet röviden
Könyvünk főhőse egy fiatal brit nő, aki Írország tengerparti részén él egy régi házban. Nem tudjuk a nevét, sem azt, hogyan néz ki: egyszerre főhőse és rejtett alakja a történetnek. A 20 fejezetre osztott gondolatok egyszer tömörebben, másszor bővebben írják le a magány megélését, mindezt hol egészen hétköznapi, hol pedig kissé szürreális környezetben.
3 ok, amiért érdemes elolvasni
- Bár jellemző a melankolikus hangnem a könyvre, mégis egy új, „élhető” megvilágításba helyezi a magányt.
- Megtanítja a leckét: akkor is történhetnek izgalmas dolgok, ha látszólag nem történik semmi.
- Egyszerre szórakoztat és gondolkodtat el a világ dolgain – mindezt a lehető legemészthetőbb stílusban.
Egy idézet a könyvből
Mindenekelőtt iszom egy kávét. Néha eszem hozzá egy banánt. Néha ennyivel beérem. A kék tálat a komposztgyűjtő edénybe ürítem, vagy nem.
Az olvasó, aki szeretni fogja
- érezte már nagyon egyedül magát a világban
- párszor már találta magát vicces és kellemetlen szituációban
- hajlamos a „túlgondolásra” még a leghétköznapibb helyzetekben is
- nem szereti, ha a szerző mindent a szájába rág
