Ha meghalljuk az idén 100 éve született Marilyn Monroe nevét, valószínűleg nem az 1953-as Niagara jut elsőként eszünkbe. Pedig a film fontos darabja a színésznő pályájának, és ma is érdemes újranézni. Már csak azért is, mert ebben a filmben a világhírű színésznő messze jár az ártatlan szőkenő-karaktertől: tudatosan használja vonzerejét, miközben egyre veszélyesebb játékba keveredik. Ez a film volt az első alkalom, hogy az ikon teljes pompájában, a színes Technicolorban uralta a vásznat. (A fenti előzetes fekete-fehér, de a budapesti vetítésen a színes változat lesz látható.)
A fesztivál kínálatában évek óta rendre feltűnnek olyan dokumentumfilmek, amelyek legalább annyira izgalmasak, mint a klasszikus játékfilmek. Idén talán a legérdekesebb alkotás A sötétség mélyén – Egy filmalkotó apokalipszise, amely az Apokalipszis most legendásan kaotikus forgatásának történetét meséli el.
Francis Ford Coppola monumentális háborús filmjének munkálatai 1976 februárjában kezdődtek a Fülöp-szigeteken, hatalmas ambícióval, egyre szaporodó problémákkal és olyan körülmények között, ahol a fikció és a valóság időnként szinte teljesen összecsúszott. A rendező felesége, Eleanor Coppola a United Artists felkérésére végig dokumentálta a forgatást, közben pedig saját naplójához a férjével folytatott privát beszélgetéseket is rögzítette. Egyszerre filmes kordokumentum, alkotói portré és egy megszállottság története.
Aki szereti az abszurd politikai szatírát, Keleti Márton (A tizedes meg a többiek) 1956-ban készült filmjével nehezen nyúlhat mellé. A történet Futbóliában játszódik, ahol a kormányt lassan elsodorja a népharag, miután a nagyra tartott válogatott sorra veszít, ezért mindenáron meg akarják szerezni a Svájcban játszó magyar csodacsatárt, csakhogy tévedésből egy botlábú csalót szerződtetnek.
Már ez is elég lenne egy remek vígjátékhoz, A csodacsatár háttere azonban még abszurdabb: Puskás Ferenc emigrációja után három jelenetet újraforgattak Hidegkuti Nándorral, a restaurált változat viszont ma már az eredeti Puskás-verziót is megmutatja.
Kevés film tud olyan sűrű atmoszférát teremteni, mint az idén év elején elhunyt Tarr Béla első nemzetközi sikere, a Kárhozat. Eső, sár, lepusztult bányászváros és egy férfi, aki képtelen elengedni a helyi bár énekesnőjét. Karrer végül a nő férjét küldi el egy csempészmunkára, csak hogy újra közelebb kerülhessen hőn áhított szerelméhez.
A forgatókönyvön a 2025-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Krasznahorkai László is dolgozott, a film nyomasztó, különös atmoszférája a 35 milliméteres kópiáról talán még erősebben hat majd. Egy olyan filmélmény, amely sokáig velünk marad.
Andrzej Wajda klasszikusa 1945 tavaszán játszódik, amikor Lengyelország már ünnepelné a háború végét, két fiatal ellenálló azonban még merényletre készül. A Hamu és gyémánt bizonytalan lábakon álló világa egy olyan folyamatosan változó korról beszél, amikor a régi világ már eltűnt, az új pedig még alig látszik. A főszereplő Zbigniew Cybulski napszemüveges, farmeres figurája mára ugyanúgy filmtörténeti ikonná vált, mint maga az alkotás.
A teljes program és a jegyvásárlás ide kattintva elérhető.
Olvasd el ezt is!