A tanú után szabadon: 4 magyar film, amely szembeszállt a hatalommal
Július 7-én, kedden több órára megszakadt az M1 adása, majd a csatorna szimbolikus időpontban, 19:56-kor Bacsó Péter klasszikusával, A tanúval indult újra. Az állami hírcsatornán a hírszolgáltatás átmenetileg szünetel, a műsoridőt egyelőre filmekkel töltik ki. A nem mindennapi műsorváltás apropóján négy olyan magyar filmet mutatunk be, amelyek különböző történelmi korszakokon keresztül beszélnek hatalomról, propagandáról, félelemről és igazságosságról.
Jancsó Miklós történelmi parabolája 1869-ben játszódik, amikor a kormány elrendeli az alföldi betyárvilág felszámolását. Az elfogott gyanúsítottakat egy sáncba zárják, ahol a csendőrök különböző módszerekkel próbálják vallomásra bírni őket. A rabok között van többek között Gajdor János (Görbe János), Veszelka Imre (Latinovits Zoltán), Kabai (Molnár Tibor) és ifj. Kabai (Kozák András), akik lassan egy kegyetlen hatalmi játszma közepén találják magukat.
A Szegénylegények nem a hagyományos értelemben vett történelmi kalandfilm, inkább szenvtelen, fekete-fehér látlelet arról, hogyan őrli fel a hatalom a vele szemben álló csoportokat. A film történelmi hátterét Ráday Gedeon királyi rendbiztos alföldi fellépése adta, de Jancsó műve a cenzúra számára is nyilvánvaló áthallásokat hordozott, ezért csak egy utólag beillesztett, tárgyilagos történelmi bevezetővel kerülhetett a nézők elé.
Makk Károly filmje a diktatúra rideg valóságát egészen intim nézőpontból mutatja meg. Luca (Törőcsik Mari) férjét, Jánost (Darvas Iván) politikai okokból bebörtönözték, ő pedig közben lelkiismeretesen gondozza ágyhoz kötött anyósát, akit Darvas Lili alakít. Hogy megóvja az asszonyt az igazságtól, azt hazudja neki, hogy fia igazából Amerikában dolgozik filmrendezőként, és hamarosan hazatér. A két nő között a hiány, a remény és a szeretett férfi köré épülő közös képzelet teremt különös szövetséget, amíg János váratlanul amnesztiával szabadul, és elindul haza.
A film történelmi hátterét Déry Tibor elbeszélései adják, ám az író 1956 utáni bebörtönzése miatt a téma sokáig érzékenynek számított. Darvas Iván számára egyébként különösen személyes történetről van szó, hiszen a forradalom leverése után ő maga is börtönbe került.
Fábri Zoltán alkotása a nyilas rémuralom és Budapest bombázásának idejére viszi vissza a nézőt. Egy kocsmai asztaltársaság tagjai, Király (Márkus László), Kovács (Horváth Sándor), Béla (Bencze Ferenc) és Gyuricza (Őze Lajos) hétköznapi dolgokról beszélgetnek, amikor felmerül a kérdés: bűntudat nélküli zsarnokok, vagy szenvedő, de tiszta lelkiismeretű szolgák lennének inkább? Másnap a gondolatkísérlet valósággá válik, amikor a nyilas hatalom képviselői, köztük egy civil ruhás nyilastiszt (Latinovits Zoltán), olyan helyzetbe kényszerítik őket, ahol már nem lehet következmények nélkül beszélni az erkölcsről.
A Sánta Ferenc regényéből készült film a fasizmus történelmi közegében játszódik, de morális dilemmája bármely diktatúrára érvényes: meddig őrizhető meg a tartás, ha az ember élete, önbecsülése és mások sorsa egyszerre kerül veszélybe?
Tímár Péter kultfilmje elsőre könnyed, groteszk vígjátéknak tűnik, ám a könnyed felszín mögött kíméletlen társadalmi szatíra áll a Kádár-korszak abszurditásáról. Egy, a semmi közepén álló ládagyárban pang az üzlet, az udvaron halmozódnak az eladhatatlan faládák, miközben az igazgatót alakító Rajhona Ádám kétségbeesetten próbálja fenntartani tekintélyét. Ekkor érkezik a simlis üzemi tűzoltót megtestesítő Koltai Róbert, aki balesetvédelmi indokkal rejtett kamerákat szereltet fel, még a női öltözőben is. A kukkolás hamar üzleti modellé válik: az üzletkötők özönleni kezdenek, és a látványért cserébe már kamionszámra rendelik a ládákat.
A film a szocialista termelési filmeket fordítja ki, miközben egyszerre gúnyolja az értelmetlen munkaszervezést, a fontoskodó bürokráciát és a hatalom képmutató viszonyát a szexualitáshoz. Darabos mozgásaival, szándékosan torzított beszédmódjával és burleszkes ritmusával önálló, azonnal felismerhető filmes világot teremt.
(NFI)
Olvasd el ezt is!