Mi köze a popcornnak a mozikhoz? Így lett belőle a kedvenc filmezős nassolnivalónk
A mozizás élménye közel sem lenne ugyanaz a pattogatott kukorica nélkül, pedig a nassolnivalót sokáig nem tartották méltónak a filmszínházakhoz. Mindez a 20. század elején változott meg, a majd 9000 éves múltra visszatekintő snack azóta pedig a mozik bevételének jelentős részét adja.
A ma ismert kukorica a perjefélék családjába tartozó teozinte „leszármazottja". A növényt a mai Dél-Mexikó területén élő őslakos népek kezdték szelektíven nemesíteni körülbelül 9000 évvel ezelőtt. A teozinte egy-egy csöve eredetileg mindössze 5-12 apró magot hozott, ezek közül néhány fajta már akkor is képes volt kipattanni megfelelő hőmérsékleten.
Később más kukoricafajtákat is termesztettek, amelyek nagyobb és ízletesebb szemeket adtak. A pattogtatásra alkalmas, kemény héjú változat továbbra is fennmaradt, és az amerikai kontinens többi részén is elterjedt. Az őslakosok már a 15. század végén, az európai gyarmatosítók érkezésekor többféleképpen készítették és fogyasztották a kukoricát. A popcorn ugyan nem tartozott a legfontosabb ételeik közé, de európai beszámolók említést tesznek „pirított” vagy „pattogtatott” kukoricáról, amely egyes azték ünnepségeken is megjelent.
A gyarmatosítók kezdetben idegenkedtek tőle, később azonban maguk is elkezdték termeszteni a növényt, valamint kipattogtatni annak szemeit. Az 1830-as évek végén megjelentek a tűz fölé helyezhető drótkosarak, amelyek megkönnyítették az elkészítést. A pattogatott kukorica olcsó rágcsálnivalóként vált ismertté, a következő évtizedekben pedig különböző eseményeken szolgálták fel, miközben édes és sós változatai is elterjedtek.
Az igazi áttörést az 1893-as chicagói világkiállítás hozta, ahol egy feltaláló bemutatta az első popcorn-gépet: ez egy kocsin rögzített szerkezet volt, amely sütés közben fűszerezte a kukoricaszemeket. Hamarosan több amerikai város utcáit is árusok lepték el, akik hasonló gépekkel készítettek popcornt.
A mozikba azonban csak később gyűrűzött be a nassolnivaló. A filmszínházak működését sok üzemeltető a színházi hagyományokhoz igazította, ebbe pedig nem illett volna bele egy ilyen egyszerű, utcai étel. Az 1929-es gazdasági világválság idején azonban a mozi olcsó kikapcsolódást jelentett az emberek számára, a hangosfilmek megjelenése pedig szélesebb közönséget vonzott, köztük az olvasni nem tudó nézőket is. Egy adag pattogatott kukorica mindössze 5-10 centbe került, így a mozik gyorsan felismerték az üzleti lehetőséget.
A 20. század során a pattogatott kukorica különböző formái nemcsak Amerikában, de világszerte is elterjedtek. Az 1980-as években megjelent a mikrózható változat is, ami szintén dobott népszerűségén.
Olvasd el ezt is!