Valós időben figyeltek meg egy vörös szuperóriás robbanással végződő haláltusáját
Először figyelték meg valós időben egy vörös szuperóriás robbanással végződő haláltusáját csillagászok: a hatalmas csillag gyors önpusztítása végén összeomlott és II-es típusú szupernóvává vált.

Két Hawaiin lévő teleszkóp segítségével végezte egy szakértői csoport a fiatal szupernóvákat vizsgáló kutatást (Young Supernova Experiment – YSE). Ennek során megfigyelhették a vörös szuperóriást utolsó 130 napján, mely a halálos detonációban végződött – írja a PhysOrg.

Ez valódi áttörés annak megértésében, hogy mi történik a nagytömegű csillagokkal a haláluk előtti pillanatokban

– idézi az MTI Wynn Jacobson-Galánt, a kutatásról a The Astrophysical Journal című tudományos lapban megjelent tanulmány vezető szerzőjét, a Berkeley-ben lévő Kaliforniai Egyetem munkatársát.

Soha korábban nem figyelték meg egy vörös szuperóriás szupernóva előtti aktivitásának közvetlen észlelését egy átlagos 2-es típusú szupernóvában. Ez az első alkalom, hogy láthattuk, amint egy vörös szuperóriás felrobban

– emelte ki Jacobson-Galán.

A Pan-STARRS teleszkóp először 2020 nyarán észlelte a halálra ítélt csillagot a vörös szuperórásból sugárzó nagy mennyiségű fény révén. Néhány hónappal később egy szupernóva világította be az eget.

A csillagászok a Keck Obszervatórium Alacsony Felbontású Képalkotó Spektrométere (Low Resolution Imaging Spectrometer - LRIS) segítségével gyorsan megörökítették az erőteljes villanást, és rögzítették az energikus robbanás első spektrumát. A szupernóvának a 2020tlf vagy SN 2020tlf nevet adták.

Az adatok közvetlen bizonyítékkal szolgáltak a csillagot a robbanás idejében körülvevő sűrű csillagközi anyagról. Ez valószínűleg ugyanaz az anyag, melyet a Pan-STARRS megfigyelései szerint a csillag kibocsátott magából a nyár során.

A robbanás után tovább folytatták az SN 2020tlf monitorozását. Az adatok alapján meghatározták a vörös szuperóriás elődcsillagát, mely az NGC 5731 galaxisban helyezkedett el, mintegy 120 millió fényévnyire a Földtől.

Tömege a Nap tömegének tízszerese volt.

A felfedezés ellentmond a korábbi elméleteknek, amelyek a vörös szuperóriás fejlődéséről alakultak ki a robbanása előtt közvetlenül. Korábban ugyanis a megfigyelt vörös szuperóriások mindegyike viszonylag nyugodt volt a robbanás előtt, nem mutatták jelét erőteljes kitöréseknek vagy fénykibocsátásnak.


A figyelmetekbe ajánljuk