Egy, a Földtől 15 ezer kilométer távolságra fekvő csillag olyan viselkedést mutat, amilyet még sosem észleltek csillagászok.
A Swift J1818.0–1607 nevű csillagot tavaly fedezték fel a szakemberek. Ez a csillag egy magnetár, tehát olyan neutroncsillag, amelynek nagyon erős a mágneses tere. A Tejútrendszerben mindössze harminc darab magnetár található, ám a Swift J1818.0–1607 kiemelkedik mind közül különös tevékenységével.
Noha a pulzár, egy másik fajta neutroncsillag esetében megfigyeltek már olyan aktivitást, hogy mágneses mezejéből rádiósugárzást bocsájt ki, az új magnetár csillag még soha nem látott sugárzással rendelkezik. Az asztronómus közösség szerint ez a tevékenység kapocs lehet a pulzár és magnetár csillagok között.
A megfigyeléseket a CSIRO rádióteleszkóp segítségével végezték 2020-ban. Öt hónap leforgása alatt felfigyeltek arra, hogy a Swift J1818.0–1607 változtatja rádiókibocsátását, a sugárzások hol egy pulzáréhoz hasonlítanak, hol gyengébbek, hol pedig ezek keveréke jellemzi az egészen egyedi aktivitást.
Egy friss tanulmányban a kutatók megfogalmazzák, hogy a nemrég felfedezett csillag „identitásválsága" egy evolúciós profilfejlődés eredménye. A csillagászok még sosem voltak tanúi egy csillag evolúciójának ezidáig. Most észleltük, de még messze vagyunk attól, hogy teljesen megértsük a jelenséget.
A megfigyelések továbbá kimutatták azt is, hogy a csillag forgástengelye nem egyezik meg a mágneses tengelyével. Ez egyébként a pulzárokra jellemző. Egy hipotézis alapján a tengelyek különbsége is okozhatja a rádióemissziós különbségeket.
Összességében elmondható, hogy nem csak az evolúciós változásokat, de a magnetárokat sem értik még a szakemberek. Emiatt az is lehetséges magyarázat lehet, hogy a Swift J1818.0–1607 valójában egy pulzár volt korábban, de lehet, hogy csak nem fedeztek fel elég magnetárt a kutatók ahhoz, hogy értsék működésüket.
(Forrás: Sciencealert)
