Mai napig kérdések övezik annak a titokzatos férfinak a személyazonosságát, aki teljes higgadtsággal és profizmussal térített el egy repülőgépet még 1971. november 24-én. De ki is volt valójában D.B. Cooper? Ennek jártunk most utána.



Az akció

Bomba van az aktatáskámban. Amennyiben szükséges, használni fogom. Azt akarom, hogy ide üljön mellém. Eltérítettem önöket.

Az idézett írást egy borítékban nyújtotta át egy, a repülőn dolgozó stewardessnek.

A 18C ülésen helyet foglaló férfi, Dan Cooper (ezt az álnevet is használta) öltönyt, fekete kabátot és fehér inget viselt, a gallérjához pedig egy elegáns csíptethető nyakkendő volt hozzácsatolva.

Későbbiekben a szemtanuk személyleírása alapján olyan részletek is kiderültek, miszerint egy nagyjából 178-183 cm magas és 80 kilogramm körüli férfiról lehet szó, aki nagyjából negyvenes évei közepén járhat. Fantomképein egy arcvonalaihoz simuló fekete napszemüveggel ábrázolták, amit a felszállást követően öltött magára.

A légiutas-kísérő zsebre tette az levelet, abban a téves hitben volt ugyanis, hogy az utas a telefonszámát nyújtotta át neki.

Hölgyem, jobban meg kéne nézni azt a papírt. Bomba van nálam.

–mondta higgadt hangon Cooper. Ezt követően a hölgy felfogadta a helyzet súlyosságát és leült az idegen mellé. Miután szemügyre vette a táska tartalmát (piros rudakról és kábelekről számolt be a rendőröknek – a szerk.) azt az utasítást kapta, hogy vigyen egy üzenetet a repülőgép pilótáinak, amely tartalmazza a teendőiket, valamint a követeléseinek a többi részét.

A kidolgozott tervben a pilótáknak megmondták, hogy addig nem szállhatnak le, ameddig nincsen minden úgy elrendezve, ahogyan az utasításba adta. Mivel Cooper kizárólag a légiutas-kísérővel beszélt a gépen, így mindenki másnak fogalma sem volt arról, hogy mi is történik valójában, ráadásul a pilóták technikai gondokkal magyarázták a járat késését. A bomba kéznél volt, Cooper bármilyen fortély vagy átverés esetén felrobbanthatta volna.

200 ezer amerikai dollárt követelt, valamint kettő fő- és kettő pótejtőernyőt A tartálykocsiknak készenlétben kellett állniuk a leszállásnál, hogy rögtön elkezdhessék feltölteni üzemanyaggal a Boeing 727-es repülőt.

Az átadás

A pénz és az ejtőernyők készen. A tankolási lehetőségek adottak, le lehet szállni a repülővel. A túszejtő elengedte az utasokat, valamint a személyzetnek azon tagjait, akikre a továbbiakban nem volt szükség. A gépen mindössze Cooper, a két pilóta, egy stewardess, valamint egy fedélzeti mérnök maradt fent. Mexikóváros lett az új úti cél. Reno városánál egy újabb leszállást kellett végrehajtani, ám oda a gép már Cooper nélkül érkezett meg. Az elkövető a hátsó ajtónál a pénzel együtt ejtőernyővel távozott.

commons.wikimedia.org

A szökés után

Megindult a hajtóvadászat. Kiszámolták, Cooper hol is érhetett földet, semmi nyomát nem találták azonban a hatóságok. Az egyetlen bizonyíték, ami segítségükre lehetett a nyomozásban az a csíptethető nyakkendő volt, amelyet az ugrás előtt ott hagyott a fedélzeten. A tettes elmenekült.

Tíz évvel később a Columbia folyó partján találták meg egy táskában a teljes pénzmennyiségének a töredékét: összesen 5800 dollárt.

A későbbiekben rengeteg embertől érkeztek betelefonálások, akik azt hitték, megtalálták vagy látták a lassan legendává váló bűnözőt, de hitelt érő bizonyíték mind a mai napig nem született. Túlélte az ugrást? Ha igen mi történt mi lett vele? Ha nem hol a holttest, és a maradék pénz? A nyomozást nyomok, valamint komoly gyanúsítottak hiányában 2016-ban lezárták, így ez a tömérdek kérdés válasz nélkül marad.

Szerző: Prokaj Tamás

A figyelmetekbe ajánljuk