Ha tipikus karácsonyi filmekre gondolunk, többnyire az ünnep tipikus trópjai juthatnak eszünkbe: együtt a család, valamilyen konfliktus, ami aztán a történet végére rendeződik, és mindenki együtt bontja végül az ajándékokat szeretetteljesen. Egy puha fantáziát adnak el a szeretetről és a családról, kerülve többnyire a súlyosabb témákat és komplexitást, amolyan ünnepi eszképizmust nyújtva. Romantikus komédiák esetén pedig valahogy a Száncsengő mindig összeboronálja a szerelmeseket is.
Shane Black figurái viszont mind sérült figurák közel sem idilli helyzetekben, akik a film végére többnyire hősnek érezhetik magukat egy napra egy olyan világban, ami igencsak kegyetlen számukra. Halálos fegyver, Az utolsó cserkész, Utánunk a tűzözön, Durr, durr és csók, Vasember 3, Rendes fickók. Van bennük egy olyan cinikus optimizmus, ami hiányzik a tipikusan karácsonyra készülő filmekből. És van egy nyomós oka is, ami miatt mind az ünnepek alatt játszódik.
Na de ki az a Shane Black?
Black hatalmas rajongója volt a detektívekről szóló ponyvaregényeknek gyerekként, ami egész karrierjét meghatározta. Első forgatókönyve ugyanakkor egy természetfeletti thriller volt, a The Shadow Company, amiből sose lett film, de megnyitott számára fontos kapukat. Szóval amikor megírta fiatalon a Halálos fegyvert, már bent volt a lába a stúdiók kapujában és rögtön az egyik legfelkapottabb fiatal tehetséggé tették. A Warner végül akkoriban a szakmában óriási összegnek számító 250 ezer dollárért vette meg a könyvet egy licitháborúban.
A Predatorba színészként is láthattuk Hawkins szerepében, a stúdió direkt azért rakta őt bele a filmbe, hátha hozzátesz pár csípős poént íróként is, ha már úgyis a forgatáson van. Black viszont folyamatosan arra hivatkozva, hogy őt csak színészként fizetik, karaktere disznó poénjait leszámítva semmit se írt a filmhez. Saját bevallása szerint részben azért is, mert annyira tökéletesnek tartotta a forgatókönyvet, hogy úgy érezte, felesleges lenne bármit is hozzátenni. Ha úgy vesszük, az idő őt igazolta.
A Halálos fegyver folytatásából végül aztán kiszállt, mivel a stúdiónak nem tetszett erőszakos és sötét forgatókönyve, helyette elővette régi ötletét, amiből Az utolsó cserkész lett, amiért vaskos 1,75 milliót zsebelt be. Később aztán rekordot állított fel az Utánunk a tűzözön forgatókönyvével, amiért 4 milliós gázsit zsebelt be. Azon a ponton ennyi pénzt még egyetlen forgatókönyvírónak se fizettek Hollywoodban egy munkájáért. A film anyagi kudarca után viszont évekre parkolópályára kényszerült több okból is.
Egyrészt egyik filmje Mel Gibson botrányai miatt nem valósulhatott meg, másrészt ekkoriban igencsak meggyűlt a baja saját démonaival is. Végül aztán rámosolygott sok év kihagyás után a szerencse, amikor úgy döntött, hogy a Durr, durr és csókot nem csak írja, de rendezi is. A projekt nehezen indult be, hiányzott egy nagy név, akivel el lehet adni. Joel Silver producer asszisztense viszont ekkor jött össze egy bizonyos Robert Downey Jr.-ral.
Downey Jr. ekkoriban egy lecsúszott, börtönt is megjárt színész volt, aki függőségeiből kilábalva éppen az életét próbálta rendbe tenni. A stúdiók nem is igazán bíztak benne emiatt. Blacknek viszont támadt egy ötlete, ha már úgyis folyton az iródában lebzsel, mi lenne, ha ő játszaná a film főszerepét. Nem volt kirobbanó siker ugyan, de a Vasember rendezője, Jon Favreau ez után döntötte el, hogy mindenképpen a színészt szeretné szuperhősének szerepére, annyira meggyőzte őt Black alkotásában.
Mondhatni az a Durr, durr és csók mentette meg Downey Jr. karrierjét, még ha nem is teljesen direkt módon. A szívességet pedig viszonozta később, amikor Favreau helyére új rendezőt kellett találni a Vasember 3-hoz, ami végül újra összehozta a párost. A trilógia lezáró darabja pedig milliárdos bevételével újra visszahelyezte Hollywood térképére Blacket, aki elkészíthette a kasszáknál nem túl jól termelő, de tőle megszokott módon azonnal kultklasszikussá váló Rendes fickókat.
Na de mitől akkora nagy szám?
Csúcspontokban és mélypontokban egyaránt bővelkedő, de jobbára nagyon sikeresnek mondható karrierjét nem csak kiváló karaktereinek és sztorijainak, hanem sajátos írói stílusának is köszönheti. Tisztában volt vele ugyanis, hogy amikor egy művét leadja, az nem döntéshozók asztalán fog landolni, hanem emberekén, akiket azért fizetnek, hogy előválogassák a különböző döntéshozóknak az arra érdemes könyveket. Éppen ezért pont úgy írta meg azokat, hogy ezeket az olvasókat szórakoztassa munkájuk közepette.
A standard forgatókönyv ugyanis száraz és csak a történések leírása. Black könyvei viszont hemzsegnek belső poénoktól kifejezetten azoknak, akik a forgatókönyvet olvassák. A Halálos fegyverben egy drága villa leírásához hozzáteszi, hogy pont olyan, amilyent majd ő fog venni, ha a film nagy siker lesz. Néha az olvasót is megszólítja, mondván, egy jól fizetett stúdióalkalmazott, biztos el tudja képzelni a fényűzést, felesleges részleteznie.
A legviccesebb példa ezekre a belső poénokra viszont határozottan Az utolsó cserkész könyvében található, ahol egy szexjelenetet nem hajlandó bővebben kifejteni azon túl, hogy nem szerelmes jelenet, hanem erotikus jelenet. Ugyanakkor bőven kifejti az okait, hogy miért nem hajlandó részletezni. Egyrészt a színészeknek biztos lesz majd egy rakás kreatív ötlete, csak megoldják. Másrészt nem akarja, hogy az olvasó tudja, mit is tart ő szexinek, hadd tartsa meg az erotikus gondolatait magának.
A harmadik indok pedig az, hogy az édesanyja is olvassa a forgatókönyveit, szóval inkább megkímélné őt ettől, slusszpoénként hozzátéve, hogy őt valószínűleg a jacuzzis orális szex jelenetnél vesztette el. A munkái egyszerűen olvastatják magukat azok számára is, akik hideg szakmai szemmel tekintenek rá, ugyanakkor szakmai szempontból is tökéletesen megállják a helyüket. Ennek köszönhetően pedig könnyedén landoltak a forgatókönyvei a döntéshozók asztalain az évek során.
Na de miért pont karácsony?
Ezt a kérdést már többször feltették Shane Blacknek is. 2013-ban egy Dan of Geek interjúban ezt mondta:
Karácsonykor a magányos emberek még magányosabbak, látják, ahogy a barátaik és a családtagjaik elmennek. Az emberek szembenéznek vele, hol is tart az életük éppen Karácsonykor. Ad egy érdekes hátteret a történeteknek, amiben különböző dolgok történnek, de egy nagy, globális esemény mégis összeköti. Mindig is kedveltem, különösen thrillerekben, valami oknál fogva. Ad egy csipetnyi varázslatot nekik.
2016-ban aztán az Entertainment Weekly ismét nekiszegezte a kérdést. Ismét kiemelte, hogy thrillerek esetén ad egy érdekes kontrasztot a történéseknek. Továbbá mint elmondta, a napi rohanáshoz képest egy kis pihenő az ünnep.
Karácsonykor egy picit megtorpan és lecsendesül minden, lehetőséget adva rá, hogy picit számot vessünk és átgondolhassuk az életünket.
Persze annak is különleges jelentőssége van, hogy Black Los Angelesben él, akárcsak a karakterei többnyire. Mint mondta, a karácsony különösen szép az olyan helyeken, mint Los Angeles, ahol alapjáraton fel sem tűnik, hogy karácsony van az időjárás és a város képe alapján.
Egyszer szenteste egy mexikói büféautó mellett sétáltam el, ami tacot árult, és láttam egy apró kis zsinórt, amin egy törött, Szűz Máriát ábrázoló műanyagfigura volt kis lámpával a belsejében. Azt gondoltam, ez egy rejtett kis varázslat. Tudod az egész városban vannak ilyen kis apró darabkák, kis ikonjai a karácsonynak, amik szerintem hatásosabbak és gyönyörűbbek önmagukban is, mint bármelyik 12 méteres karácsonyfa a Fehér Ház udvarán. Szóval bővebben megfogalmazva ez a válasz.
Ebben pedig benne is van Shane Black filmjeinek esszenciája. Részben. Karakterei ugyanis mind magányos, tragikus sorsú figurák, akik vagy elvesztették családjukat, vagy éppen látni se akarja a családjuk őket. Izolált, mélyen sérült figurák, akik magányosak karácsonykor. A Halálos fegyverben Riggs éppen végezni készül magával a halott felesége miatt. Joe figuráját éppen elhagyta a felesége és a lánya utálja Az utolsó cserkészben. Az Utánunk a tűzözön hőse rájön, hogy tökéletesnek hitt élete egy hazugság valójában.
Harry a Durr, durr és csók elején azzal győzi meg a castingosokat a szereplőválogatáson, ahova bemenekül egy rosszul elsűlt piti rablás után, hogy a kézhez kapott forgatókönyv miatt súlyos bűntudatot érez, amit kiváló színészi alakításnak interpretálnak tévesen. A Vasember 3-ban Tonyt még a szuperhőspáncélja is magára hagyja és PTSD-ben szenved. A Rendes fickókban Holland halott feleségét gyászolja és utálja a lánya, ötvözve a korábbi sztorielemeit.
Ugyanakkor itt jön a képbe Black cinikus optimizmusa. Filmjei ugyanis végső soron a családról szólnak. Na nem a klasszikus, nukleáris családról. Hisz az ember családja sokféle lehet, akárcsak családtagjaival ápolt viszonya. A karácsonyi filmekben többnyire nagy boldog családokat látunk, Black filmjeinek hősei viszont sérült, vagy éppen a történetben nem is létező családokból jönnek. A történeteiben viszont kapnak egy, vagy több társat maguk mellé, akikkel új családokat formálnak a történet végére. Miközben megölnek együtt egy halom rosszfiút.
De a remény minden filmjében ott van, hisz ha ezek a sérült figurák is megtalálhatják a számításaikat a végére ilyen nehéz helyzetekben, akkor talán idővel mindenki. Ha úgy tetszik, filmjeinek üzenete részben az, hogy az igazi család nem az, amibe születünk, hanem az emberi kapcsolatok, amiket egy kegyetlen világban, a legrosszabbal szembenézve formálunk. Leginkább ettől érződik igazinak nála mindaz, ami a legtöbb karácsonyi moziban hamisnak. Emiatt ha te is cinikus vagy az ünnep mesterkéltségét illetően, valószínűleg imádni fogod a filmjeit.
