A szponzori együttműködés kapcsán nem mindennapi kapcsolatok is kialakulhatnak, a legpozitívabb példa erre minden bizonnyal az, ami Heiszler Gabriellát és Zilai Zoltán köti össze.


A Borfesztivált 1992 óta jegyző Borkultúra Kft.-hez 2007-ben csatlakozott a SPAR Magyarország Kereskedelmi Kft. főtámogatóként, és azóta is kérdés nélkül minden évben beáll a rendezvény mögé. Idéntől viszont a Rosalia – Rosé és Pezsgő Liget eseményt is támogatják: az együttműködésről és az eltelt évekről beszélgettünk a két cég ügyvezető igazgatójával, Heiszler Gabriellával és Zilai Zoltánnal.

Fontos mérföldkőhöz ért a Rosalia, a Budapest Borfesztivál és a SPAR is. Míg a Rosalia tíz, a Budapest Borfesztival és a SPAR harminc évet tudhat maga mögött. Adja magát a kérdés: hogyan tervezik megünnepelni ezeket a fontos évfordulókat, és ebbe hogyan vonják be a vendégeket, fogyasztókat, partnereket?

Heiszler Gabriella: Hagyományosan közösen.

Zilai Zoltán: Ez így van, a huszonötödiket is már közösen tartottuk. Két évvel ezelőtt állapodtunk meg arról, hogy idén nagy ünnepet rendezünk: egy különleges, emlékezetes évfordulót szerettünk volna megszervezni – most ebben a helyzetben viszont már az is elég ünnep, ha meg tudjuk tartani a rendezvényt vagy rendezvényeinket.

Az, hogy vagyunk, és teljes létszámban mint cég, valamint az, hogy a rendezvényeink fennmaradtak nekünk, már önmagában is elég ünnep. Örülünk annak, hogy újra ki tudunk szabadulni, tudunk együtt borozni.

H. G.: Nekünk annyi könnyebbségünk van, hogy csak a saját csapatunkat kell mozgatni, Zoliéknak viszont az egész fesztivált. Amit tervezünk, azt mindenesetre több forgatókönyvvel tesszük.

Z. Z.: Közösen írtunk ki pályázatot a borászoknak, így készül a Rosalia kapcsán egy jubileumi rosé bor, amelyet egy komoly szortimentből közösen választottunk ki, és ezen alkalomból országosan is elérhető lesz a nagy közönség számára. Egy közös bort kínálunk a közönségnek, hogy ünnepeljenek velünk.

Szó volt itt az előzményekről: hogyan talált egymásra a SPAR és a Borkultúra Kft.? Milyen gondolatok mentén indult el az együttműködés, és ez hogyan formálódott az évek során?

H. G.: Hú, ez régen volt. A csapatommal ezt már örököltük, talán Zoli jobban tudja.

Z. Z.: Ez sem szokványos volt, én erre nagyon emlékszem. Nem mi kerestük meg a SPAR Magyarországot, hanem – emlékeim szerint – valamilyen közös ismerős révén az akkori menedzsment figyelmét hívták fel arra, hogy milyen emblematikus, szimbolikus rendezvény is a Borfesztivál – mi pedig egy ilyen bátorításra jelentkeztünk azért, mert hallottuk, hogy a SPAR-nak fontos a magyar bor.

H. G.: Igen, ez így van, a mai napig több mint 99 százalékban magyar borokat forgalmazunk.

Z. Z.: Nekünk eközben nagyon hiányzott a stabilitást, biztonságot jelentő komolyabb támogató, úgyhogy nagyon gyorsan egymásra találtunk. Első perctől kezdve egy nagyon őszinte, támogató kapcsolat alakult ki, amely lassan 14-15 éve töretlen.

H. G.: Nekem az új szerelemgyerekem most a Rosalia Fesztivál. Nem titok, hogy sokat vacilláltunk azon, vajon szponzoráljuk-e, de végül meghoztuk ezt a döntést, hogy igen, és azt gondolom, sikerült olyan pluszt belevinni, ami szerintem, egyedivé tudja tenni ezt a nyári alkalmat.

Heiszler Gabriellával

Zilai Zoltánnal

Mi a legfontosabb mérföldkő ezek alatt az évek alatt, amelyekre legszívesebben visszaemlékeznek, és miért?

H. G.: Én nagyon örülök a közös rosénak! Nálunk volt az utolsó körös kóstoló, és olyan jó volt látni, ahogy Zoliék a tárgyalóasztaainkat megterítették szép fehér asztalterítővel, hoztak gyönyörűen csillogó poharakat – ez annyira idegen volt a SPAR-os környezetben. Ott sorakoztak szépen a borok; egy steril irodai hangulatból röpke fél óra alatt borverseny lett.

Z. Z.: Mindenki mosolygós arccal szerepel benne, élvezi, és kecsegtető, ahogy az rajzolódik ki: sikerre van ítélve. Ez egy igazi boldog projekt, amit nagyon jó érezni, fokozza a kedvet és inspirálóan hat. A Rosaliánál a kezdetekre is szívesen emlékszem vissza: igazából elsőként szálltunk fel arra a hajóra, hogy a divatos rosé és pezsgőborokra – amely a világon mindenütt egy progresszív termékkör – Magyarországon is egy rendezvényt szervezzünk. Ezt nagy kihívásnak éltük meg; annak idején a Gesztenyés kertben lett megtartva, majd pár évet követően új helyszínt kerestünk, ez lett a Liget. Nagy örömmel emlékszem most erre vissza, mivel bennünk azért volt fenntartás az új helyszínnel kapcsolatban – az előítéletek viszont nem váltak valóra. Most pedig zajlik a Liget-beruházás, amelynek a magyar bort mi is a részesévé tesszük.

Egy olyan kulturális misszióba emeljük be a magyar bort és borkultúrát, amelyben én nagyon hiszek és egy nagyon klassz dolognak tartom. Ebben ez a helyszín nagyon jó választásnak bizonyult.

Melyek azok az értékek, amelyeket mindkét cég magáénak vall?

H. G.: Az origó, hogy szeretjük a magyar bort. A bor egy lokálpatrióta termék, és mindenki szereti a saját környékéről, falujából, de legalább a saját hazájából származót inni, miközben a nemzetközi verseny is nagyon éles. Nekünk fontos, hogy megmaradjon itthon a magyar borok kedveltsége. A másik, hogy igenis legyen meg az a stabilitás, értékrendszer, amit Zoli is említett:

mi, ha elkezdünk valamit csinálni, akkor azt szeretjük hosszú távon végezni. Fontosak az emberi kapcsolatok is: jöhetnek rossz vagy jó időszakok, mégis, ha megvan az együttműködési készség, akkor ezek mindegyikén nagyon könnyen és gyorsan felül tudunk kerekedni, és tulajdonképpen így lehet előrevinni, mozgatni a szekeret.

Z. Z.: Megint egyetértünk – ez nagyon jelzi az egymásra hangoltságot. Két dologgal egészíteném ki, ami szerintem, szintén közös bennünk: a csapatainkban, a munkánkban és az együttműködésünk során is, mindkét vállalati kultúrában van egyféle szolgálat. Nekünk ez a missziónk is, hogy a bort, a magyar bort az egyetemes magyar kultúra részeként pozicionáljuk a társadalom előtt. A másik, ami összeköt bennünket: igyekszünk maximalisták lenni. Nagyon nem elégszünk meg a félmunkával vagy a „na ez még elmegy" minőséggel.

Mi az, ami aktívan képes feltölteni önöket úgy, hogy másnap ismét munkába álljanak, ha lehet, még nagyobb lelkesedéssel? Hogyan tudnak kikapcsolódni?

H. G.: Hogy máshogy, mint egy pohár borral! Pláne így, hogy jön a jó idő és ki lehet ülni a teraszra; este meg lehet beszélni a családdal egy pohár bor mellett, hogy kivel mi történt. Nekem az a szerencsém, hogy Etyeken lakom: ha nagyon megerőltetem magam és sietek, akkor talán 10 perc sétámba kerül elérni az első pincét. És itt bejön a képbe az is, hogy a bor nekem egy kultúrtájat is jelent. Itt voltunk home office-ban bezárva, de ha nekem volt egy órám arra, hogy elmenjek az etyeki szőlődombokon sétálni, akkor ki tudtam fújni magam, tiszta volt a fejem és a gondolataim. És ez évszaktól függetlenül, nekem személyesen is nagyon sokat ad.

Z. Z.: A családdal, ami a legnagyobb bázis, együtt lenni számomra a feltöltődés legfontosabb forrása. Hobbiként pedig én nagyon szeretek főzni, ami szintén a családi együttlétet erősíti, hiszen az ember nem magának főz, hanem azoknak, akiket szeret, a családjának, barátainak. Bár engem nem is fáraszt el annyira a munka, mert szeretem, amit csinálok.

A figyelmetekbe ajánljuk