Mi az az élelmiszer, amit a legtöbb külföldön élő magyar hiányol a boltok polcairól, és ha lehetősége adódik rá, gyorsan rendel egy jókora adaggal itthonról? Hát persze, hogy a Túró Rudi.
Saját külföldön élő ismerőseim is csomagszám viszik magukkal a túrós édességet hazalátogatásuk után. Bevallom, pár éve én is függő vagyok, ha más nincs is épp a hűtőmben, rudinak akkor is lennie kell. Azaz ha rudi van, minden rendben. De mi a titka ennek a Magyar Élelmiszerkönyv besorolása szerint desszert jellegű sajtkészítménynek?
Bár különböző neveken a világ számos pontján található rudi-szerű édesség, mégis könnyen azt gondolhatjuk, hogy a Túró Rudi magyar találmány, igazi hungarikum. A csokoládémasszával bevont túrórúd ugyanis eddig csak nálunk terjedt el ennyire, más országokban sokáig túl bizarrnak tartották az édes-savanyú nyalánkságot. A legtöbb nyelvben szavuk sincs külön a túróra: „cottage cheese”, azaz egy sajtféle. A sajt pedig nem dukál a csokihoz.
Az első túrós rudacskák Oroszországban láttak napvilágot
A rudi eredeti, orosz neve сырок (szirok), ami szó szerint azt jelenti: sajtocska. Teljes neve: сырок глазированный (szirok glazirovannij), vagyis mázzal bevont sajt. Az eredetit takaró bevonómassza hasonló a magyar változatéhoz, csak nem roppan, a belseje pedig sokkal krémesebb, édesebb és laktatóbb. A formáját tekintve inkább téglatest, mint rúd.
Na de hogy került az orosz sajtocska kis hazánkba?
énekkart vezényel Zongor István, aki a Szabolcsi Tejüzemben „feltalálta" a Túró Rudit
Fotó: Fortepan
Külföldön, például az USA-ban ezt ma sem értik, ott nem is nagyon használnak túrót, a cheese-cake a divat, ami sajtkrémből készül. Sokan szeretik Európában a mi rudijainkat, de közel sincs annyira jelen, mint nálunk
– mesélte Végső Zoltán a Népszabadságnak. Nagyapja, Zongor István az egyik feltételezett túró rudi feltaláló. Zongor tejipari mérnök volt, a Szabolcsi Tejipari Vállalat mátészalkai üzemében dolgozott. A tejüzem mellett kiválóan zenélt is, cimbalmon, hegedűn és szaxofonon játszott, énekkart vezetett. Ő maga is megfordult a Szovjetunióban, találkozott orosz mérnökökkel, akiktől tudomást szerezhetett a túró rudacskákról, majd itthon is érvényesíthette a szocializmusra jellemző adaptív lehetőséget.
Sokszor készítettek otthon citromos túrókrémet, amihez édesanyja mindig hozzáfűzte, hogy ez a nagypapa „találmánya”. Zongor állítólag henger alakú nejlonba tette a krémet, majd leöntötte kakaómasszával. A szovjet eredetitől eltérő rúd alakot a szaloncukor analógiájára találhatta ki, de egy biztos: családi karácsonyokkor ott lógtak a fenyőfán a sztaniolpapírba hengerített pici rudik.
Hosszú fejlesztés a legtökéletesebb „túróminyonért"
A hivatalos elbeszélés Zongor nevét nem jegyzi. Eszerint a Túró Rudi születése 1954-ig nyúlik vissza, amikor három budapesti tejipari mérnök, Takó Imre, dr. Ketting Ferenc és Borka Zsolt tanulmányútra mentek a Szovjetunióba (hogy pontosan hova, az ismeretlen), ahol először találkoztak a csokoládéba vont cukrozott túrótermékkel. Mivel a nevét nem tudták, túróminyonnak nevezték el.
Hazaérkezésük után az Erzsébetvárosi Tejüzemben – a Rottenbiller utca 31. szám alatt – kezdték meg a termék kifejlesztését, ami − előrebocsátom – meglehetősen hosszan tartott. Mandeville Rudolfot, az Erzsébetvárosi Tejüzem művezetőjét és kis csapatát bízták meg a fejlesztés lebonyolításával. Könnyű lenne őt a névadás ihletőjének tartani, de a egyezés csupán véletlen egybeesés.
Pornográf rudacskák
Az elkészült Túró Rudi-kat szedi le a szalagról egy nő a gyártósoron1986-ban
Fotó: MTI / H. Szabó Sándor
A 14 (!) évvel későbbi 1968 a következő biztos pont a rudi történetében, ekkor lépett színre Klein Sándor pszichológus, a név igazi megalkotója, a csomagolás kifejlesztője, és a bevezető reklámkampány kitalálója. Főnökétől, Vaszkó Mihály vezető munkalélektani pszichológustól kapta meg a lepasszolt feladatot, hogy futtassa be ezt a fura új terméket, a csokis túró rudat. Nem meglepő, hogy kissé el volt bizonytalanodva. Végül az Iparművészeti Főiskola két tehetséges hallgatóját kérte meg a csomagolás megtervezésére – azaz nekik köszönhetjük a legendás pöttyöket.
Ám a java még csak ezután kezdődött: nevet is kellett találni. Radnai Béla, a szellemességéről híres legendás pszichológus a Tutu vagy Titi neveket javasolta, az akkoriban népszerű Zizihez hasonlítva az édességet. Szerencsére Kleinnek bevillant a Túró Rudi. Már csomagolták az első adag rudacskákat, amikor kirobbantott a botrány. Az ügyeletes reklámokat felügyelő szocialista erkölcscsőszök először túl hosszúnak, majd a Hírlapkiadó Vállalat reklám osztályának a vezetője erkölcstelennek és pornográfnak találta a nevet, úgyhogy majdnem az egész reklámkampány befuccsolt. A Lapkiadó Vállalat reklámosztályának vezetője az alábbiakat írta levelében:
Fenti erkölcstelen elnevezésű termék reklámozását a kiadásunkban megjelenő lapokban nem engedélyezem.
Ez a kis levél véget is vetett Klein karrierjének, a Túró Rudi pedig a nyomtatott sajtó reklámja nélkül kezdhette meg pályafutását. Az első csomagolást egy piros copfos kislányfej díszítette, de már megjelentek rajta az azóta védjeggyé vált pöttyök is.
Hurkatöltős idők
Túró Rudik a gyártósoron a FrieslandCampina mátészalkai üzemében
Fotó: MTI / Balázs Attila
Az erzsébetvárosi üzemből a faszerkezetes első gyártógépet hamarosan áthelyezték Mátészalkára, ahol már egy túróüzemben, 10 literes hordókban készültek a rudi alapanyagok. Kezdetben 3 műszakban, körülbelül 25-30 ember dolgozott a háromdekás, szemmértékkel kimért darabokon, melyek hurkatöltővel nyertek végső formát.
Mivel ekkor még nem használtak adalékanyagokat és tartósítószereket, a termék karakteres, kissé savanykás, túrós ízzel bírt, szavatossági ideje pedig nem volt több 3 napnál. Ám ez sem jelentett gondot, a hirtelen népszerűvé vált rudikat pillanatok alatt elkapkodták a polcokról.
Az előállítást a nyolcvanas években modernizálták, az NDK-ból vásárolt mártógép átkerült Nagybánhegyesre a Zalka Máté téeszbe, mellette a mátészalkai gyártás is megmaradt. Ekkor a fejlesztéseknek (és a tartósítószereknek) köszönhetően a rudi eltarthatósága 14 napra nőtt. Megkezdték az ízesített rudak gyártását is, először dióval, mogyoróval, és különböző ásványi anyagokkal dúsították őket. Az ezredfordulótól pedig az epres, a barackos, a málnás, az áfonyás, a kókuszos, a mazsolás, a mogyorókrémes, a meggyes, a mandulás, és a tejbevonós változat is elérhetővé vált.
Megannyi túródesszert a láthatáron
Ahogy teltek az évek, úgy jelentek meg a konkurens termékek, elindítva a védjegyháborút. A rendszerváltáskor privatizált üzemek megvásárlásával a jogokat a Danone és holland FrieslandCampina cégek szerezték meg. Ez utóbbi Romániában és Szlovákiában is forgalmaz túró rudakat Dots névvel. A nyakatekert jogi ítéletek ellenére, a jogászok által ügyesen köznevesített „túrórudit” sokan gyártanak különböző megnevezésekkel – mint a túródesszert, a túrórúd, vagy a trudi.
A Túró Rudi nevet hivatalosan csak a Pöttyös gyártója, és a Sole-Mizo Zrt. használhatja. A rudi még Kínába is eljutott a Hello Kitty-re hajazó Túró Kitty néven, de máig népszerű a balti államokban és az oroszoknál is.
Minőségellenőr mintát vesz a Túró Rudi mátészalkai üzemében
Fotó: MTI / Balázs Attila
A Pöttyösnél az ezredforduló környékén történt egy nagyobb image-váltás, ekkor kapott korszerű nyitószalagot a csomagolás, és megszületett az eddigi legnagyobb Túró Rudi, az Óriás Pöttyös is – aminek sima változata azóta is a legnépszerűbb termék.
A mátészalkai gyár receptje szinte ugyanaz, bár ma már a kezdeti 36 ezerhez képest napi közel 1 millió rudit gördítenek ki a high-tech gyártósorról, mi pedig évente körülbelül 180-190 milliót fogyasztunk el belőle.
Ha a recept változatlan is, újdonságok minden évre jutnak. Az utóbbi években a kor diéta paráit gyűrik le, legújabb verziójuk a 0% hozzáadott cukrot tartalmazó finomság, de természetesen van laktózmentes változat is.
A Pöttyös az igazi?
A Mizo Túró Rudi friss reklámja azzal kampányol termékük mellett, hogy kakaós ételbevonó massza helyet valódi csokoládéval borítják a rudakat. De vajon a régi megszokott íz mellett mi az oka a bevonómassza töretlen sikerének az összes többi gyártónál? A Cserpes Trudi gazdája, a Cserpes Sajtműhely üzemvezetője, Horváth Miklós így érvelt:
Nem hiába választja az élelmiszeripar a bevonót. Megveszem az extra minőségű bevonómasszát, bevonom vele a Trudikat, berakom a hűtőalagútba, és készen vagyok. A valódi csokoládé esetében viszont temperálni kell, ami azt jelenti, hogy a csokit felmelegítjük egy bizonyos hőmérsékletre, majd azonnal visszahűtjük, aminek során a kristályszerkezete megváltozik. Ehhez az eljáráshoz komoly változásokat kellene eszközölnünk.
A Pöttyös mátészalkai üzemében egyébként 2019-ben történt egy jelentős bővétés, ami 25 százalékkal növelte meg a gyártókapacitást. Tehát az biztos, hogy nem maradunk enélkül a kicsit savanyú, kicsit édes, a magyar lélekhez oly közel álló rudacska nélkül.
Források:
- pottyos.hu
- A túró rudi története
- A túró rudi eredete - Kié ma ez az édesség valójában?
- Felismerik a pöttyös rudit vakon?
- Élelmiszer, 2000 (8. évfolyam, 7. szám)
- Népszabadság, 2015 (73. évfolyam, 232. szám)
