Március végén az olasz kulturális minisztérium és az olasz mezőgazdasági minisztérium bejelentette, hogy közösen jelölték az UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára az olasz konyha: fenntarthatóság és biokulturális sokszínűség nevet.
Ez is érdekelhet: Már nem az olasz konyha az emberek kedvence – íme a trónfosztó!
Bár az olasz konyhát egy listára tenni a nápolyi pizzakészítés művészetével, a szarvasgomba vadászattal és más kulturális büszkeségekkel hihetetlen megtiszteltetés lenne, ezeket a címlapokat beárnyékolták azok az állítások, amelyek szerint az amerikaiaknak közük volt egy klasszikus étel, a carbonara feltalálásához.
A sztori egy Financial Times cikkel kezdődött, amely Alberto Grandiról, a Pármai Egyetem gasztronómiaprofesszoráról szólt, aki egy olyan könyvet írt, amelyben megkérdőjelezte egyes olasz ételek eredettörténetét.
Az olasz konyha valójában inkább amerikai, mint olasz
– mondta a lapnak, majd hozzátette, hogy az Egyesült Államokba való olasz kivándorlás lehet a legfőbb oka ennek.
De azt is érdemes megemlíteni, hogy az első kizárólag pizzát kínáló pizzéria 1911-ben New Yorkban nyílt meg, nem Nápolyban.

Bármennyire is nehéz ezt néhány olasznak lenyelni, a Financial Times idézte Luca Cesari ételtörténészt is, akinek kutatásai szerint a pasta alla carbonara egy Olaszországban született amerikai étel volt a második világháború alatt. Sok történész elfogadja, hogy Renato Gualandi séf 1944-ben a brit és az amerikai hadsereg tagjainak főzése közben alkotta meg a mára legendássá vált receptet.
Az olasz zsenialitás és az amerikai erőforrások kombinációja volt"
– mondta Eleonora Cozzella, a The Perfect Carbonara: Origins and Evolutions of a Cult Dish című könyv szerzője a BBC-nek.
A carbonara első ismert receptjét a Vittles and vice: An extraordinary guide to what's cooking on Chicago's Near North Side című könyvben jelent meg 1952-ben, és nem jelent meg semmilyen olasz médiában egészen 1954-ig, amikor a receptet végül a La Cucina magazin lehozta.
Nem értem, miért támadnak sokan, hiszen nem az olasz ételek vagy termékek minőségét kérdőjelezem meg, hanem történelmileg rekonstruálom és filológiailag helyesbítem ezeknek az ételeknek a történetét. És tanulmányaimmal kimutattam, hogy számos készítmény az elmúlt 50-60 év történelméből, valamint az atlanti kultúrával való kölcsönhatásokból származik
– mondta Grandi a La Repubblicának.
Nyitókép: Unsplash