Az egyik legelterjedtebb kínai reggeli, amit otthon is elkészíthetünk: mutatjuk a jianbing receptjét
A jianbing Kína egyik legismertebb utcai reggelije, amely első ránézésre sokkal egyszerűbbnek tűnik annál, mint amilyen valójában. A vékonyra sütött tészta, a rákerülő tojás, a karakteres szószok, a friss zöldségek és a ropogós betétek együtt adják azt az élményt, amitől ez az étel ennyire népszerű. Jó hír, hogy egy kis előkészítéssel otthon is össze tudjuk állítani.
Az étel gyökereit Észak-Kínához, azon belül leggyakrabban Santung tartományhoz kötik, ahonnan Tiencsin és Peking felé terjedt tovább, majd idővel a mindennapi reggeli kultúra meghatározó része lett. A legismertebb eredettörténet szerint már a Három Királyság korában (Kr. u. 220–280) is készítettek hozzá hasonló lepényt, bár ezt ma inkább legendaként emlegetik. Az viszont jól látszik, hogy a jianbing évszázadok alatt egyszerű paraszti ételből országosan ismert utcai klasszikussá nőtte ki magát.
A tésztához:
- 4,7 dl tej
- 4,7 dl víz
- 1 teáskanál só
- 50 dkg finomliszt
- 5 nagy tojás
A szószhoz:
- 4 evőkanál doubanjiang
- 4 evőkanál hoisin szósz
- 1 evőkanál pirított szezámolaj
- 1 evőkanál víz
- 1 evőkanál chili crisp, ízlés szerint
- opcionálisan egy kevés kínai fűszerkeverék
A töltelékhez:
- 1 uborka
- 1 csokor koriander
- 2-3 szál újhagyma
- savanyított mustárgyökér vagy más kínai savanyított zöldség ízlés szerint
- kínai kolbász ízlés szerint
- wontonlapok
- olaj a sütéshez
- 1-2 tojás a sütéshez
- A tészta alapjához egy nagy tálban összekeverjük a tejet, a vizet és a sót, majd fokozatosan hozzáadjuk a lisztet. Addig keverjük, amíg sűrű, sima masszát kapunk. Ezután röviden leturmixoljuk, hogy eltűnjenek a csomók, majd hozzáadjuk az öt tojást, és ezzel is csak annyira dolgozzuk össze, hogy egynemű legyen. A jó állag a főzőtejszínhez hasonlít: folyós, mégis enyhén tapadós. Letakarva hűtőbe tesszük pihenni.
- Közben elkészítjük a szószt. A doubanjiangot és a hoisin szószt elkeverjük a szezámolajjal és a vízzel, majd hozzáadjuk a chili crispet. Ha szeretnénk, egy kevés kínai fűszerkeverékkel még mélyebb ízt adhatunk neki. A szósz sűrűbb lesz, mint elsőre gondolnánk, de épp ez a jó benne, mert könnyen rákenhető a kész lepényre.
- Az uborkát ferdén felvágjuk, majd hasábokra metsszük. A koriandert durvára aprítjuk, az újhagymát vékonyra szeleteljük. A savanyított zöldséget előkészítjük, a kínai kolbászt pedig ferdén felszeleteljük, majd közepes lángon 2-3 perc alatt kissé megpirítjuk, hogy kiengedje a zsírját és még koncentráltabb legyen az íze.
- A ropogós réteghez a wontonlapokat félbevágjuk, majd 175 fokos olajban rövid idő alatt aranyszínűre sütjük. Arra figyeljünk, hogy lehetőleg ne hajoljanak meg az olajban, mert akkor szebb, egyenletesebb lapokat kapunk. Rácsra szedve hagyjuk lecsepegni és kihűlni.
- Ezután jöhet a sütés. Egy nagyobb serpenyőt vagy palacsintasütőt nagyon vékonyan kiolajozunk, majd eloszlatunk benne egy adag tésztát. Akkor jó, ha a lepény vékony és egyenletes. Amikor a szélei száradni kezdenek, a tetejére ütünk 1-2 tojást, finoman elterítjük rajta, majd rövid sütés után megfordítjuk, hogy a tojás is teljesen átsüljön.
- A kész lepényt megkenjük a szósszal, majd rászórjuk az újhagymát, a koriandert, a savanyított zöldséget és az uborkát. Erre kerül a sült kínai kolbász, végül a ropogós wontonlap. Ezután feltekerjük vagy behajtjuk, félbevágjuk, és már tálalhatjuk is.
A jianbing igazi ereje az állagok játékában rejlik: kívül puha és hajlékony, belül roppanós, szaftos, sós, édes és enyhén csípős egyszerre. Épp ezért működik ennyire jól otthon is, főleg akkor, ha valami olyan reggelit készítenénk, ami egy kicsit kilóg a megszokott fogások közül.
Olvasd el ezt is!