A hagyma esetében az első fontos lépés, hogy félbevágás után eltávolítsuk a torzsás részt, majd a rostokkal megegyező irányban szeleteljük fel. Ennek azért van jelentősége, mert így a hagyma hőkezelés közben is jobban megtartja a formáját, vagyis nem esik szét olyan könnyen. Ez a módszer különösen jól jöhet leveseknél, pirított ételeknél vagy minden olyan fogásnál, ahol fontos, hogy a hagyma textúrája is megmaradjon. Az is sokat segíthet, ha a kést kissé előretolva vezetjük, a vastagságot pedig azzal szabályozzuk, hogy a pengét finoman a középső ujjunkhoz igazítjuk. A rövid ideig tartó vízbe áztatás pedig az alapanyag állagán is javíthat.
A sárgarépánál a cél a vékony, szabályos csíkozás. Ehhez először meg kell hámozni, levágni a végét, majd hajszálvékony szeletekre vágni. Minél vékonyabbak ezek az első lapok, annál finomabb lesz a végeredmény. Ezután a szeleteket oldalra csúsztatva, rendezetten egymásra kell fektetni, mert az egyenletes elrendezés kulcsfontosságú ahhoz, hogy a csíkok is szépek és azonos vastagságúak legyenek. A séf ennél a technikánál is hangsúlyozza, hogy a kést érdemes kissé előretolva használni, miközben a bal kéz mutatóujja, középső ujja és hüvelykujja tart egyensúlyt. A rövid vizes áztatás itt is javíthat az állagon, de túl sokáig nem érdemes vízben hagyni, mert az tápanyagveszteséggel járhat.
A kaliforniai paprika esetében érdemes egy hagyományos japán vágási technikát, az úgynevezett sengirit, vagyis vékony csíkozást alkalmazni. A paprikát először hosszában félbe kell vágni, majd kézzel kitörni a szárát, ezután újra félbevágni, végül negyedekre szedni. A belső fehér részeket egy kisebb késsel érdemes leválasztani. Itt az is számít, mennyit hagyunk meg ebből a részből: ha egészen vékony szeleteket szeretnénk, többet le kell vágni belőle, ha viszont erősebb tartást akarunk, maradhat belőle valamennyi. A csíkozásnál a paprikát a mutató- és hüvelykujjal kell rögzíteni, miközben a kés hegyével, enyhén magunk felé húzva haladunk. Ha a felcsíkozott paprikát utána rövid időre vízbe tesszük, javul az állaga, és a szeletek újra enyhén visszakunkorodnak, ami tálalásnál is előnyös lehet.
A negyedik technika a zöldpaprikához kapcsolódik, és inkább a mindennapi főzéshez ad praktikus tippeket. Ennél a módszernél a paprika szárát egy ujjmozdulattal befelé nyomva könnyebben el lehet választani a terméstől, így a magok is egyszerűbben eltávolíthatók. A szeletelés során a paprikát lazán kell tartani a bal kézben, miközben a penge kissé a mutatóujjhoz simul. Itt nem a húzó mozdulat a lényeg, hanem inkább az, hogy a késsel lefelé nyomva, biztosan vágjunk. Ez a megoldás akkor lehet különösen hasznos, ha a paprikát pizzára, levesbe vagy salátába szánjuk, vagyis olyan ételekhez, ahol a gyorsaság és az egyenletes, jól használható darabolás a legfontosabb.
Olvasd el ezt is!