Ennél a 600 éves japán reggelinél nem nagyon találunk egészségesebbet
A japán reggeli sokáig egzotikus különcségnek tűnt a nyugati világ szemében, pedig egy tudatosan felépített rendszerről van szó, amely több mint fél évezrede változatlan alapelvek mentén működik. Az úgynevezett ichiju-sansai nem egy konkrét fogás, hanem egy étkezési keretrendszer: egy leves és három kísérőétel köré szervezett reggeli, amelynek célja nem a gyors jóllakás, hanem a kiegyensúlyozott energiaszint és a mentális fókusz megteremtése.
Japánban az étkezés hagyományosan nem egyetlen főfogás köré épül, sokkal inkább egyfajta összhangra a különböző ízek és alapanyagok között. Az ichiju-sansai mögött az a gondolkodás áll, hogy a szervezetnek egyszerre van szüksége szénhidrátra, fehérjére, rostokra, zsírokra és fermentált ételekre. Nem extrém mennyiségekben, hanem egymást kiegészítve. Ez a szemlélet szorosan kapcsolódik a japán kultúra egyik alapfogalmához, a mértékletességhez; ebben a felfogásban az étel nem stimulálni, hanem stabilizálni hivatott a testet és az elmét.
A rendszer működésének egyik kulcsa az, ahogyan a reggeli hat a szervezetre. A japán étkezési hagyomány abból indul ki, hogy a napi energiabevitel jelentős részét az agy használja fel, ami különösen érzékeny a hirtelen vércukorszint-ingadozásokra. A finomított szénhidrátokra épülő reggelik gyors energialöketet adnak, majd ugyanilyen gyors visszaesést okoznak. Az ichiju-sansai ezzel szemben lassú, egyenletes energiát biztosít, mivel a szénhidrátok mindig fehérjével, rosttal és zsírokkal együtt jelennek meg.
A fermentáció szintén központi szerepet kap. A miso, a savanyított zöldségek vagy akár a natto nem csupán ízesítőelemek, hanem a bélrendszer működését támogató összetevők. Japánban a fermentáció évszázadokon át a tartósítás alapvető eszköze volt, jóval a hűtés elterjedése előtt, az ebből kialakult ízvilág és táplálkozási kultúra pedig máig meghatározza a mindennapi étkezéseket. Fontos az is, hogy ez a reggeli nem a tökéletességről szól. Japánban sem mindenki készít minden reggel teljes, több elemből álló étkezést. A lényeg a keret: ha megvan a leves, egy fehérjeforrás és néhány növényi elem, az étkezés már betölti a funkcióját. Ez a gondolkodásmód az, ami miatt az ichiju-sansai nemcsak történeti érdekesség, hanem ma is működő modell.
Egy hagyományos japán reggeli alapja a rizs, amely a lassan felszabaduló szénhidrátforrást biztosítja. Ehhez társul egy leves, leggyakrabban miso alappal, amely fermentált összetevőivel az emésztést támogatja.
A fehérjét rendszerint hal, tojás vagy tofu adja. Gyakori választás a zsírosabb tengeri hal, amely természetes omega-3-forrás. A zöldséges elemek között friss és enyhén feldolgozott alapanyagok jelennek meg, például leveles zöldek vagy szezonális növények, amelyek rostot és mikrotápanyagokat visznek az étkezésbe. A reggeli része lehet valamilyen savanyított zöldség is, amely nemcsak ízt ad, hanem a bélflórát is támogatja. Az egész étkezést az egyszerűség és az arányérzék jellemzi: kis adagok, többféle elem, egymást erősítő hatással.
Olvasd el ezt is!