Mi olyan különleges a szőlőben?
1951-ben Konstantin Frank megérkezett a Finger Lakes régióba, New York állam északi részén. A Szovjetunióból bevándorolt, és a helyi állami mezőgazdasági állomáson vállalt munkát. Ott próbálta meggyőzni a kollégáit, hogy termesszenek európai szőlőt - rizlinget, chardonnay-t, cabernet-t - és készítsenek finom bort. Nem vették figyelembe. Mindenki, aki valaha is megpróbált európai stílusú borokat készíteni, elvesztette a szőlőjét a Finger Lakes hosszú, brutális telén. Frank ezért herkulesi erőfeszítéseket tett, hogy bebizonyítsa, hogy tévedtek. Olyan technikákra támaszkodott, amelyeket Sztálin alatt, a fagyos Ukrajnában folytatott bortermelés és borkutatás során fejlesztett ki, mivel mondjuk a hó minden télen betemette a szőlőt.
Frank esete egyszerre kivételes és tipikus. Végül sikerült ízletes chardonnay-kat és rizlingeket palackoznia, ami arra ösztönözte a borászatokat, hogy Virginia, New York és New Jersey államokban is letelepedjenek. Ha a bor egyszerűen erjesztett gyümölcslé, miért nem fordult Frank a Finger Lakesben könnyen termő áfonyához? Miért küzdenek az egyiptomiak szőlővel a sivatagban, ahelyett, hogy datolyapálma-bort árulnának? Létezik más terményekből készült bor amúgy. Lehet kapni cseresznyebort és áfonyabort. De ezek piaca pici, továbbá újdonságnak számítanak, és nem veszik őket komolyan az iparágon belül. Mi olyan különleges a szőlőben?
A szőlőnek van néhány biológiai előnye, amikor jól erjed, ezért a bőséges lehetőségek korában még mindig szinte minden borász hozzájuk nyúl. De a szőlőbor mindenütt jelenlétének története nagyban hasonlít ahhoz, ahogyan a görög-római csillagképeket ma már szinte mindenki ismeri: Platónnak és Caesarnak köszönhetjük. A Kr. e. időkben a legtöbb ember sörtől és más gabonaalapú italoktól részegedett meg. Szinte mindenki termesztett gabonát, míg a szőlő csak korlátozott számú szőlőtermő területről, például Grúziából származott. Ezért volt a bor évezredeken át divatos: az uralkodók gyakran nagy költséggel importáltatták.
Az ókori Görögország volt az első hely, ahol a borivás általánossá vált. A szőlőtőkék jól viselték a mediterrán éghajlatot, és elegendő bort termeltek minden társadalmi osztályhoz tartozó ivó számára, akik gyakran választották a hígított bort, hogy sterilizálják a vízben lévő kórokozókat, és hogy elég józanok maradjanak a (állítólag) magasröptű gondolatokkal és vitákkal teli szimpóziumokhoz. Amikor Róma megalapította birodalmát, a görög kultúra nagy részét csodálta és átvette. És mint olyan ország, amely a földműveseket nagyra becsülte, és saját szőlőtőkéket termesztett, ebbe pedig nagyon is beletartozott a bor. A vízvezetékek és a tógák mellett a római hódításokkal és kereskedelemmel a szőlőből készült bor is elterjedt, és örökre a hatalomhoz, az ízléshez és a jó élethez kötődött.
Ha akarod, készíthetsz olyan gyümölcsborokat, amelyek íze nagyon hasonlít a szőlőboréhoz. Akkor miért is van az, hogy a szőlőn kívül más gyümölcsből készült borok olyan ritkák? A történelem szempontjából azt látjuk, hogy valamilyen okból kifolyólag a szőlő rendelkezésre állt. Az idők során olyan tulajdonságok alapján szelektáltuk és szaporítottuk a szőlőt, amelyek jobb bort, vagy az általunk ismert bort eredményezték. Ez főként a magasabb cukortartalomnak köszönhető.
Ez a legnagyobb tényező. A magasabb cukortartalom magasabb alkoholtartalmat eredményez, ami segít a tartósításban.
A szőlőnek magas a savtartalma és alacsony a pH-értéke is. Az alkohollal együtt a borban nem tudnak emberi kórokozók elszaporodni. A legtöbb gyümölcsnek feleannyi vagy kevesebb a cukortartalma. Ezért a termelők általában cukrot adnak hozzá a nem szőlőből készült borokhoz. A szőlő egyike azon kevés gyümölcsöknek, amelyeknek a cukortartalma elegendő a bor magas ABV-értékéhez és a biztonságos, tárolható végtermékhez. A gyümölcsöknek is sokféle savuk van, és néhányuk egyszerűen nem túl kellemes borként. És bár a szőlő nem terem mindenhol, mégis szélesebb körben terem, mint a legtöbb gyümölcs.
(Forrás: AtlasObscura)
