Rengeteg cikk, hír, információ ér minket nap mint nap. Minek higgyünk, és minek nem? Hogyan kezeljük őket? Cikkünkben erre derítünk fényt.
Az ismerősienk cikkeket osztanak meg a koronavírusról, Facebbok-üzenőfalunk hemzseg a friss hírektől, egy családtagunk felhív, mert politikai eseményekről szeretne beszélni. Hogyan bírja el elménk mindezt? Mark Satta filozófus szerint episztemikus (tudáson alapuló) kimerültséget okoz az információáradat. Írásában Satta kifejti, mi okozza pontosan a kimerülést, és hogyan küzdjünk meg vele.
Három dolog felelős az episztemikus-kimerülésért, az első a bizonytalanság. Különösen a mostani év okozott bizonytalanságot a folyton változó és ellentmondó híradásokkal. Ez nemcsak a koronavírus kapcsán, hanem az amerikai elnökválasztáskor is megterhelő volt. A bizonytalanság ugyanis nagyfokú stresszt okoz. A második ilyen tényező a polarizáció, vagyis a szélsőséges álláspontok felvétele. A polarizáció növeli a bizalmatlanságot azáltal, hogy egymással versengő, teljesen ellentétes hírek születhetnek miatta. Ilyenkor nem tudjuk, kinek higgyünk, dühösek vagyunk a másik oldalra, vagy épp szomorúak, amiért egy barátunk az ellentétes oldalnak hisz. A harmadik tényező, amely kimerülésünket okozza, a félreinformálás, tehát a fake news (álhírek) megléte. Ezek félrevezető, hamis, az érzelmekre ható üzenetek. Garry Casparov sakkmester szerint az álhírek célja, hogy
kimerítsék a kritikai gondolkodásunkat, elpusztítsák az igazságot.
A bizonytalanság, szélsőségesség és az álhírek tehát mind felelősek a kimerülésért, amit átélhetünk egy-egy nap végén. Az Amerikai Pszichológiai Társaság (American Psychological Assocation) szerint van megoldás az episztemikus-kimerülés ellen:
- Fogyasszunk kevesebb hírt
- Gyakoroljunk olyan tevékenységeket, amelyek felett kontrollunk van
- Fogadjuk el a bizonytalanság érzését meditáció és mindfulness gyakorlatok segítségével
Ezeken kívül az empatikus megértés, tehát mások szemszögének a felvétele csökkentheti negatív érzelmeinket, ezáltal a kimerülést is. Mi is tehetünk az álhírek terjedése ellen. Mielőtt megosztunk valamit, ellenőrizzük le, megfelel-e az adott hír bizonyos etikai követelményeknek. Ám összességében próbáljuk meg elfogadni, hogy fogunk álhírekkel és bizonytalansággal találkozni a jövőben is. Ha a világot nem is, a gondolkodásunkat mindig megváltoztathatjuk.
