A világ tele van csodálatos helyekkel, de még mindig sok olyan távoli szeglete van bolygónknak, amelyet csak kevesen ismernek. A Remote Experiences: Extraordinary Travels from North to South című könyvben David De Vleeschauwer fotós és Debbie Pappyn utazó újságíró a világ 12 legrejtettebb, feltérképezetlen és távoli, a turizmus által viszonylag érintetlen területekről számolt be. Remélik, hogy másokat is arra ösztönöznek, hogy lassabban és céltudatosabban utazzanak.
A rejtélyes Északi-sark egy állandóan változó jégtábla a Jeges-tenger közepén, amelyet senki sem birtokol, bár sokan lecsapnának rá. A világ legnagyobb és legerősebb atommeghajtású jégtörője, az 50 Let Pobedy minden nyáron az északi sark felé hajózik 100 utassal a fedélzetén, akik mindannyian szeretnék eljutni a rejtélyes szigethez. Legtöbbjük számára ez a pillanat sokkal több, mint egy úti cél kipipálása. Ez egy örökre szóló élmény.
A hajó neve oroszul 50 év győzelmet jelent, és a Szovjetunió második világháborúban aratott győzelmének 50. évfordulójára utal. A hajó 2013-ban, a szocsi téli olimpia előkészületei során az olimpiai lángot vitte az Északi-sarkra. A 171 megawattos atomreaktor-pár és két 27,6 megawattos gőzturbó-generátor hajtja a közel 160 méter hosszú jégtörő hajót, amely közel 40 kilométer/órás sebességre képes, és közel hat évig hajózik megállás nélkül, mielőtt a tankolás miatt kiköt.
Elsődleges feladata, hogy télen szuperméretű teherhajókat szállítson át a befagyott északkeleti átjárón. Nyáron a jégtörő felfedező és kalandozó expedíciós hajóvá alakul át, amely Murmanszkból, a hazai kikötőjéből indul. Innen a hajó a mitikus Ferenc József-föld irányába hajózik, ahol csak orosz hajók vethetnek horgonyt.
Van egyfajta visszahúzó jelleg azokban, akik ilyen messze északra utaznak, egy olyan különcség, amely a korai felfedezőkre emlékeztet, akiket nem riasztottak el a szélsőségek, és nem féltek a kihívást jelentő helyzetektől. Murmanszk elhagyása után két napba telik, mire elérjük a jégtakarót. Ez a jegesmedve birodalma, ahol az emberek új szabályokkal szembesülnek. Innentől kezdve végtelennek tűnik a fagyos csend, a természetfeletti fehér panoráma és az alatta elterülő fagyos óceán homálya. Miközben a hajó átvág az üres tájon, egyenletes haladásának dübörgő nyögése visszhangzik a vörösre festett, megerősített hajótestben. A vastag meleg ruharétegekbe burkolózott utasok az orrán állva figyelik a jég hasadását, roppanását és repedését, majd felbukkan aJeges-tenger kékje, amely mintha levegő után kapkodna
– olvasható a könyvben.
Ez azonban nem egy közönséges tengeri utazás egy puccos tengerjáró fedélzetén. Az út a bolygó legészakibb pontjáig 11 napos túra, és a hajó nem sokkal halad gyorsabban, mint 20 km/óra, amikor a jeget töri. A jegesmedvék jelenléte extra dimenziót kínál: ebben a fagyos világban nem az ember a király. Az utazók nemcsak azért vállalkoznak erre a kalandra, hogy a világ tetején lépkedjenek, hanem azért is, hogy elmerüljenek a sarkvidék nyers szépségében.
