A trieszti La Lanterna, helyi nevén El Pedocin Európa utolsó olyan strandja, ahol a nők és a férfiak elkülönítve fürdenek. Belépés után a nők balra, a férfiak jobbra mennek, a két partszakaszt pedig egy közel három méter magas fal választja el egymástól. A két oldal vendégei csak a hullámtörőn túl, a nyílt vízben találkozhatnak egymással, olvasható a CNN riportjában.
A nagyjából 1,20 eurós (435 forintos) belépővel működő városi strand története több mint egy évszázadra nyúlik vissza. Megnyitását hagyományosan 1903-ra teszik, bár a pontos dátum nem ismert. Trieszt ekkor még az Osztrák–Magyar Monarchia része és egyik legfontosabb kikötővárosa volt.
Az El Pedocin elnevezés a trieszti nyelvjárásból származik, jelentése „tetű”. A partszakasz környékén egykor osztrák katonák mosták és tisztították meg lovaikat az élősködőktől. Később a strand a városiak mindennapjainak része lett. Triesztben ma is teljesen megszokott, hogy valaki ebédszünetben lesétál a tengerhez, úszik egyet vagy napozik néhány órát.
A férfiak és nők elkülönítése a strand megnyitásakor még nem számított szokatlannak. Az viszont már igen, hogy a szabály több mint száz évvel később is fennmaradt. A helyi nők közül sokan ezért kedvelik a strandot. Micol Brusaferro trieszti újságíró szerint itt senkit nem érdekel, milyen fürdőruhát visel a másik, tökéletes-e a frizurája vagy éppen szőrtelenített-e. Sokan egyedül érkeznek, olvasnak, napoznak vagy beszélgetnek a barátaikkal. A női oldalon a topless napozás sem ritka.
A strand története szorosan kapcsolódik Trieszt sajátos múltjához is. A városban már az Osztrák–Magyar Monarchia idején magas volt a nők iskolázottsága, és a sportéletből sem maradtak ki. Úszó-, vitorlás- és hegymászóegyesületek működtek, a tengerparti fürdőzés pedig a hétköznapi élet része volt.
Katia Pizzi, a Londoni Egyetem olasz kultúrával foglalkozó kutatója szerint a női oldal már a kezdetektől olyan teret jelentett, ahol a fürdőzők férfiak jelenléte nélkül tölthették az idejüket. Ez az oka annak is, hogy sok trieszti ma a szabadság jelképét látja benne, nem valamiféle tiltásét.
A strand 2026 nyarán került ismét a nemzetközi sajtóba. Egy milánói pár csak a belépés után szembesült azzal, hogy külön kell tölteniük a strandolást. A nő az olasz sajtó szerint „abszurdnak és középkorinak” nevezte a szabályt, majd visszakérte a belépő árát. A történet végül inkább reklámot csinált a helynek. 2025 júliusában 34 885, egy évvel később már 53 610 belépést regisztráltak, vagyis több mint másfélszer annyit.
Egyre több turista is érkezik, miközben a triesztiek ragaszkodnak a régi rendszerhez. A női oldalon anyák, gyerekek és rendszeres vendégek töltik meg a kavicsos partot, a férfiaknál pedig gyakran kikötői dolgozók napoznak az ebédszünetükben vagy idősebb férfiak kártyáznak. Ez az oldal akadálymentesen is megközelíthető, ezért mozgáskorlátozott vendégek is használják.
A fal lebontása időről időre felmerül, a helyiek jelentős része azonban hallani sem akar róla. Szerintük azzal az El Pedocin elveszítené azt, amiért generációk óta visszajárnak ide. Ahogy a strand egyik vízimentője fogalmazott: az emberek elégedettek, a part tele van – akkor miért kellene változtatni rajta?
Olvasd el ezt is!