1600 kilométeren át kanyarog ez az afrikai folyó, mégsem jut el a tengerig

A folyó Angolában, a Bié-fennsík hegyei között indul, közel 1800 méteres magasságban. Innen délkelet felé halad, átszeli Angolát, rövid szakaszon Namíbia határát is érinti, végül Botswana területére érkezik. A legtöbb folyóhoz hasonlóan a gravitáció viszi egyre alacsonyabb vidékek felé, különlegessége azonban az, hogy egy hatalmas belső deltában ér véget.

Az Okavango ugyanis egy zárt vízgyűjtő rendszer része, ami azt jelenti, hogy a folyó vizének nincs kijárata a tenger felé. Nem ömlik óceánba: tavakban, mocsarakban, sivatagos medencékben vagy a talajban tűnik el, miközben egy része elpárolog. Az ilyen vízgyűjtők jóval nagyobb területet foglalnak el a Földön, mint elsőre gondolnánk, és sokszor éppen száraz, vízhiánnyal küzdő térségekben találhatók. Ahogy az IFLScience is írja, az Okavango végül a világ egyik legnagyobb belső deltájába érkezik. A Botswana északnyugati részén fekvő Okavango-delta az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. Az UNESCO szerint:

A terület egyik legkülönösebb sajátossága, hogy az éves áradás éppen a száraz évszakban érkezik meg. Amikor a környező táj egyre szárazabbá válik, az Angolából érkező víz lassan szétterül a botswanai síkságon, és mocsarakat, lagúnákat, nádasokat, valamint szigeteket táplál. Az itt élő növények és állatok ehhez a szokatlan ritmushoz alkalmazkodtak, ezért a delta Afrika egyik leggazdagabb vizes élőhelyének számít.

A folyó vize végül szinte teljes egészében eltűnik a deltában. A NASA szerint az Okavango vizének nagy részét az erdők használják fel, illetve a száraz levegőbe párolog el. A folyó vizének mindössze 2 százaléka hagyja el a deltát. Az angolai hegyekből érkező víz így nem a tengerben végzi, cserébe Botswana homokos vidékét táplálja. Útközben életet ad egy hatalmas oázisnak, majd lassan eltűnik a talajban vagy a levegőben.