Kína 86 milliós megapoliszt épít, de nagy ára lehet a jövő városának

Kína városfejlesztési stratégiája egyre kevésbé gondolkodik különálló településekben. A legújabb ötéves terv már megarégiókra épít, összesen 19 hatalmas városi klaszterrel, amelyek közül a Nagy-öböl térség az egyik legfontosabb növekedési motor. A régióban Hongkong, Makaó, Sencsen, Kanton és több más dél-kínai város kapcsolódna szorosabb gazdasági rendszerbe. A cél az, hogy a térség egyetlen nagy munkaerőpiacként, innovációs ökoszisztémaként és technológiai központként működjön.

A kínai Nagy-öböl térség 11 városa ma a világ legtermelékenyebb gazdasági központjai közé tartozik, miközben már most is rendkívül sűrűn lakott területek alkotják. A kormány azonban ennél is szorosabb összekapcsolást tervez, mert a városrégiókban látja a következő gazdasági növekedési korszak alapját.

A terv egyik leglátványosabb eleme az úgynevezett Northern Metropolis-projekt, amely Hongkong északi, ma még részben vidéki területét alakítaná át. A cél az, hogy ez a zóna szorosabban összekapcsolja Hongkongot a Nagy-öböl többi részével.

A határ túloldalán, Sencsenben már felhőkarcolók sorakoznak, míg a hongkongi oldalon halastavak, mezőgazdasági területek és zöld részek találhatók. A két világot egy keskeny folyó választja el egymástól. Ennek a térségnek az átalakítását nevezték el Northern Metropolisnak: egy többmilliárd dolláros, technológiai központként elképzelt városfejlesztési tervről van szó, amelyben kutatólaborok, startupok és új lakóterületek is helyet kapnának.

A fejlesztést korábban erős helyi ellenállás övezte, ám a hongkongi nemzetbiztonsági törvény bevezetése és a demokráciapárti tömegtüntetések leverése után már sokkal kevésbé tudott érvényesülni a helyi tiltakozás. A lakosok egy része inkább beletörődéssel fogadja, hogy a fejlesztés mindenképpen haladni fog.

A Northern Metropolis egyik legnagyobb vesztesége a helyiek szerint a megmaradt természetes élőhelyek és a falusi közösségek eltűnése lehet. A környéken folyamatosan építkeznek, az utak naponta változnak, és a lakosok közül többen úgy érzik, nem maradhatnak ott sokáig. A hongkongi kormány a tervek szerint pénzbeli kompenzációt és közösségi lakhatási lehetőséget kínál azoknak a jogosult gazdáknak és falusiaknak, akiket a fejlesztések miatt át kell telepíteni. Ez azonban nem feltétlenül pótolja azt az életformát, amely a halastavakhoz, a mezőgazdasághoz és a helyi közösségekhez kötődött.

A projekt kritikusai szerint a városfejlesztés pusztán attól nem fog működni, hogy a kormány kijelöl egy általa erre alkalmasnak ítélt területet. Az ilyen elképzelések időnként kudarcot vallanak, Kínában is vannak úgynevezett szellemvárosok, vagyis hatalmas infrastrukturális beruházások, amelyek üresen állnak.

Ugyanakkor több példa is bizonyítja, hogy idővel mégis benépesülhetnek ezek a területek, ám jellemzően csak akkor, ha jó helyen van, és valódi gazdasági kapcsolódási pontokkal rendelkezik. A kínai elképzelések egyik legerősebb hivatkozási pontja Sencsen. A város Hongkong és Kanton között helyezkedik el, vagyis eleve stratégiai fekvéssel rendelkezik, mára pedig a modern városfejlődés egyik leggyorsabban növekvő példájává vált.

Eredetileg azzal számoltak, hogy 2000-re egymillió lakosa lesz. Ehhez képest már akkor 7 millió lakója volt, ma pedig körülbelül 18 milliós megavárosról beszélhetünk. Sencsen Kína technológiai felemelkedésének egyik jelképe lett, és olyan ágazatok kapcsolódnak hozzá, mint a mesterséges intelligencia, a robotika, a tiszta technológiák és az önvezető járművek.

A Nagy-öböl térség elképzelése szerint minden város a saját erősségét adná hozzá a közös rendszerhez. Egy sencseni startup például Hongkongban vonhatna be tőkét, Sencsenben fejleszthetné a prototípust, Kantonban gyárthatná nagyobb léptékben a terméket, Makaóban pedig piacra léphetne vele.

Papíron ez logikus munkamegosztásnak tűnik, a gyakorlatban azonban nehéz összehangolni ennyire eltérő rendszereket. Hongkong és a szárazföldi Kína között más jogi, politikai, pénzügyi, adózási és vízumrendszer működik. Hongkongnak saját jogrendje, valutája és útlevele van, Makaóval együtt pedig határ választja el a szárazföldi Kínától. Éppen ezért a Northern Metropolis a kínai kormány számára integrációs projekt is.

A Nagy-öböl térséghez és a Northern Metropolishoz hasonlóan világszerte egyre inkább megaregionális térségekben gondolkodnak. Afrikában például az Abidjan–Lagos Corridor, az Egyesült Államokban pedig az Northeast Corridor fejlesztései mutatnak hasonló irányt. Az önálló város fogalma sok helyen egy nagyobb, összenövő gazdasági térség részeként értelmeződik újra.

A kérdés az, mit veszítünk a hipergyors, hatékony, technológiai jövőért cserébe. Hongkong északi részén a halastavak helyére beton, utak és laborok kerülhetnek, miközben eltűnhetnek a régi életformák. Egyesek szerint azonban a koncentrált városi és regionális fejlődés nélkül ma már nem lehet gazdaságilag sikeresnek maradni.