A település létezéséről a Yes Theory Youtube-csatorna utazói egészen véletlenül értesültek: egy párizsi bárban megismert férfi írta fel nekik a nevét egy szalvétára. A történet szerint az alaszkai faluban olyan családok élnek, amelyek generációk óta őrzik orosz identitásukat, és egyes lakók még az angol nyelvet sem sajátították el teljesen. A csapat úgy döntött, utánajár a különös történetnek.
A Kenai-félszigeten fekvő Nikolaevsk első pillantásra nem sokban különbözik más apró alaszkai településektől. Földutak, fából épült házak és hatalmas természeti területek veszik körül. A különbség azonban hamar feltűnik. Az utcákon hagyományos orosz öltözéket viselő emberekkel lehet találkozni, az ortodox templom meghatározó része a településnek, és egyes hirdetmények kizárólag orosz nyelven olvashatók.
A Yes Theory csapata először egy közeli, még elszigeteltebb közösséget is felkeresett, ahol egy helyi fiúval beszélgettek. A gyermek elmondta, hogy az Egyesült Államokban született, otthon azonban oroszul és angolul is beszélnek. A találkozás jól mutatta, hogy a közösségben az orosz nyelv nem csupán a múlt emléke, hanem a mindennapi élet része. De hogyan kerültek ide ezek a családok?
Nikolaevsk története egészen a 17. századi Oroszországig nyúlik vissza. Ekkor az orosz ortodox egyház vezetése reformokat vezetett be, amelyek többek között a vallási szertartásokat és az egyházi szövegeket érintették. A változtatásokat azonban nem minden hívő fogadta el. Azokat, akik ragaszkodtak a korábbi vallási gyakorlathoz, óhitűeknek nevezték. Az orosz ortodox kereszténység ezen irányzatának követői hosszú időn keresztül üldöztetéssel szembesültek. Sokan távoli vidékekre menekültek, hogy megőrizhessék hitüket és hagyományaikat. Az 1917-es orosz forradalom után, majd a szovjet időszakban újabb nehézségek következtek. A vallási közösségeket korlátozták, templomokat zártak be, és egyes hívőket munkatáborokba hurcoltak.
Az 1960-as években több óhitű család Oregon államban telepedett le. Az amerikai társadalomba való beilleszkedés azonban újabb kérdéseket vetett fel számukra. Attól tartottak, hogy gyermekeik idővel elveszítik az orosz nyelvet, vallásukat és őseik hagyományait. Ezért néhány család úgy döntött, még távolabb költözik a nagyvárosoktól.
1967-ben öt család földet vásárolt az alaszkai Kenai-félszigeten, és hozzálátott egy új település felépítéséhez. Így született meg Nikolaevsk. Az alapítók maguk tisztították meg a területet, építették fel házaikat, és alakították ki a közösség mindennapi életének feltételeit. A Yes Theory egyik helyi beszélgetőpartnere megmutatta a csapatnak nagyapja által épített házát is, és elmondta, hogy családja az üldöztetések elől menekülve jutott el Alaszkába. Arra a kérdésre, hogy mit kerestek ezen a távoli vidéken, egyszerű választ adott: békét és szabadságot.
A közösség különlegessége, hogy az orosz nyelv több generáción keresztül fennmaradt az Egyesült Államokban. Az utazók a helyi postán találkoztak Kirával, aki gyermekkora óta Nikolaevskben él, és több mint harminc éve dolgozik ott. Elmondása szerint családjában korábban kizárólag oroszul beszéltek. Az iskolában azonban már angol nyelvű oktatásban részesültek, a tanárok pedig arra kérték a gyerekeket, hogy ne használják az oroszt, mivel nem értették. Kira szerint ez hosszú távon jelentős változást okozott.
Bár ő maga folyékonyan beszél oroszul, fiai már nem sajátították el a nyelvet. A történet jól érzékelteti a közösség előtt álló egyik legnagyobb kihívást: miközben az idősebb generációk még őrzik az évszázados hagyományokat, a fiatalabbak egyre szorosabban kapcsolódnak az amerikai társadalomhoz.
Az utazók kezdetben attól tartottak, hogy a helyiek bizalmatlanul fogadják majd őket. A településen számos magánterületet jelző táblával találkoztak, és egy drónos felvételkészítés során az egyik lakó fegyverrel fenyegette meg a csapat egyik tagját, amiért a birtoka fölött repült. A látogatás során azonban egészen más élményekben is részük volt. A postán megismert Kira több helybélivel is összeismertette őket, köztük Ninával, aki egy apró kávézót működtetett. A vendégek hagyományos szláv ételeket, köztük borscsot és házi készítésű süteményeket kóstolhattak meg.
A beszélgetésekből az is kiderült, hogy az alaszkai óhitűek családi kapcsolatai messze túlmutatnak a település határain: rokonaik Brazíliában, Ausztráliában és más országokban élnek. Az egykori menekültek leszármazottai így ma egy világszerte szétszóródott közösség tagjai.
Olvasd el ezt is!