10 dolog, amit turistaként jobb elkerülni Kínában
Egy rizsbe szúrt evőpálcika, egy ajándékba adott óra vagy egy túl közvetlen köszönés Kínában egészen mást jelenthet, mint nálunk. A turistáktól persze senki sem várja el a helyi szokások tökéletes ismeretét, néhány alapvető szokás ismerete viszont sok kellemetlen pillanattól megkímélhet.
Kínában az egyik legérdekesebb és legismertebb étkezési tabu, hogy az evőpálcikákat nem állítják függőlegesen a rizsbe. A látvány a temetéseken használt füstölőkre emlékeztet, ezért a halállal és a gyásszal hozzák kapcsolatba. Ha éppen nem használjuk őket, jobb a tányér mellé vagy a pálcikatartóra helyezni. Hivatalosabb vacsorán az ülésrend sem véletlenszerű. A bejárattal szemközti, attól legtávolabb eső helyet gyakran a díszvendégnek vagy a társaság legidősebb tagjának tartják fenn. Biztonságosabb megvárni, amíg a házigazda jelzi, hová üljünk. Ugyanez az óvatosság az étkezés kezdetén is jól jön: családi vagy ünnepi alkalmakon illik megvárni, amíg a házigazda vagy a rangidős vendég nyúl először az ételhez.
Az alkoholhoz kapcsolódó szokások is helyzetfüggők. Baráti körben mindenki a saját ritmusában ihat, üzleti vagy ünnepi vacsorán viszont gyakran a házigazda pohárköszöntője indítja el az estét. A ganbei szó szerint a pohár kiürítésére utal, turistaként azonban nem kötelező minden koccintásnál fenékig inni, és az alkohol udvarias visszautasítása sem számít sértésnek.
A számla rendezése is eltérhet az itthon megszokottól. Baráti és családi társaságban gyakori, hogy egy ember fizet mindent, a következő alkalommal pedig más állja a költségeket. A fiatalabbak között már a számla megosztása is megszokott, ezért ez nem önmagában udvariatlan. Inkább az okozhat kínos helyzetet, ha a meghívott hosszasan vitatkozik a házigazdával, miután az egyértelművé tette, hogy ő szeretne fizetni.
A borravalót sem érdemes automatikusan elővenni. A hétköznapi kínai éttermekben és taxikban általában nem várják el, így elegendő a feltüntetett összeget kifizetni. Az asztalon hagyott pénzről akár azt is hihetik, hogy véletlenül felejtettük ott. Nemzetközi luxusszállodákban, magánidegenvezetőknél vagy sofőröknél már más lehet a gyakorlat, ezért ezekben az esetekben érdemes előre tájékozódni.
Ajándékválasztásnál érdekes módon a hangzás is számíthat. Az óra ajándékozását jelentő kínai kifejezés úgy hangzik, mint a halottól való végső búcsúra utaló fordulat, az esernyő neve pedig az elválás szavát idézi, ezért mindkettőt rossz előjelnek tarthatják. Idősebb vagy hagyománytisztelő vendéglátónál ezért jobb más meglepetést választani. A fekete és fehér csomagolás szintén a gyászhoz kötődhet, így biztosabbak az élénkebb színek.
Ha kínai otthonba kapunk meghívást, ne lépjünk be gondolkodás nélkül utcai cipőben. Sok háztartásban a bejáratnál leveszik a lábbelit, és benti papucsot húznak. Elég figyelni a házigazdát, vagy egyszerűen rákérdezni, mit szokás tenni.
Az idősebbek megszólításánál sem árt kerülni a túlzott közvetlenséget. Családi vagy hivatalos közegben szokatlan lehet valakit pusztán a keresztnevén szólítani, hacsak ő maga nem kéri ezt. Köszönéskor sem biztos, hogy az ölelés a legjobb gesztus. Kínában új ismeretségnél sokszor természetesebb a kézfogás, a biccentés vagy az egyszerű szóbeli üdvözlés. A fiatalabbak és a nemzetközi közegben élők között ez gyorsan változik, ezért az ölelés aligha sértő, de jobb megvárni, hogy a másik fél kezdeményezze a közvetlenebb testi kontaktust.
Olvasd el ezt is!