A naptevékenység 11 éves ciklusa a hosszabb, alacsony aktivitású időszakokban megváltozhat, ez pedig különös hatással bír a sarki fényre is.
A Maunder-minimum idején, amikor a naptevékenység 70 éves szünetet tartott, a koreai csillagászati feljegyzések szerint az a kevés aktivitás, ami mégis előfordult, a történelem többi részétől eltérő idővonal szerint működött. A váratlan felfedezésnek köszönhetően a kutatók alaposan átvizsgálhatják azokat a téziseket, amit a naptevékenység alapvető jellemzőjének eddig tekintettek – írja az IFLScience.
Ez is érdekelhet: Egy rejtélyes zöld örvény lepte el az eget
A Nap 11 évente több napfoltot, napkitörést és koronakitörést produkál, ami fokozott sarki fénytevékenységhez és a katasztrofális geomágneses viharok kockázatához vezet.
1645-1715 között, a Maunder-minimumként ismert időszakban azonban a napfoltok nagyrészt megszűntek megjelenni. Csak több mint 300 évvel később jöttek rá a kutatók, hogy a korlátozott folyamatos aktivitás ekkor nyolcéves ciklusban működött. Ez az információ pedig a sarki fény aktivitás koreai feljegyzéseiből származik.
A sarki fényeket koronakidobódások váltják ki, és a naptevékenységi ciklusokat követik, ezért voltak olyan lenyűgözőek idén.
A jól ismert sarki sarki fény mellett azonban létezik egy másik típus is, az úgynevezett vörös egyenlítői sarki fény. Ezek olyan területeken fordulnak elő, ahol a Föld mágneses mezeje elég gyenge ahhoz, hogy a Napból származó nagy energiájú részecskék mélyen behatoljanak a légkörbe. Ezek közül a legjelentősebb a dél-atlanti anomália, de sajnos ezt a 17. században nem figyelték meg alaposan.
Ez is érdekelhet: Hihetetlen látványt nyújt a Nemzetközi Űrállomásról rögzített sarki fény
Egy második gyenge terület, a Nyugat-csendes-óceáni anomália (WPA) 1500 és 1800 között létezett, amely pontosan magában foglalja a Maunder-minimumot is. A WPA alatt Kelet-Ázsiából is vörös sarki fényt figyeltek meg, a koreaiak királyi feljegyzési könyveikben a tűzfényhez hasonló gőzöknek nevezték a jelenséget.
Ahelyett azonban, hogy a 11 éves mintát követték volna, a vörös sarki fény 8,2 évente tetőzött. A megfigyeléseket elemző tudósok ezt a mintázatot stabilnak és megbízhatónak tartják. A Maunder-minimum második felében a vörös sarki fény pedig olyan ritkává vált, hogy a mintázatot nehéz volt felismerni, ezért a szakértőknek még további kutatásokra lesz szüksége, hogy pontos magyarázatot adjanak a különös égi jelenségre.
