Megtalálták egy ókori kínai szövegben a legkorábbi dokumentált sarki fényt. Körülbelül 300 évvel idősebb, mint a korábbi rekordtartó.
A legkorábbi dokumentált sarki fény a Kr. e. 10. század elejéről származik, derül ki egy ősi kínai szöveg új tanulmányából. A szöveg az éjszakai égbolt északi részén megfigyelt ötszínű fényt ír le Zhāo király, a kínai Zhou-dinasztia negyedik királya uralkodásának vége felé. Zhāo uralkodásának pontos dátuma nem ismert, de a tanulmány szerint valószínű, hogy ez az ötszínű fény esemény i. e. 977-ben vagy i. e. 957-ben történt.A kutatók a Bambusz Évkönyvekben (mandarinul Zhúshū Jìnián) fedezték fel ezt a színes részletet, egy Kr. e. IV. századi, bambuszcédulákra írt szövegben, amely a legendás és korai kínai történelem krónikája.
Bár a tudósok már jó ideje ismerik a Bambusz Évkönyveket, ennek a bizonyos szakasznak az újbóli átnézése vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy ez a legkorábban leírt sarki fényt részletezi. Az újonnan elemzett öt színű fény leírása valószínűleg egy geomágneses viharra utal. A NASA szerint geomágneses viharok akkor keletkeznek, amikor a Nap - egy lélegző gázgömb - napkitöréseket, vagyis óriási, villamosított gázbuborékokat bömböl ki, amelyek nagy sebességgel haladnak az űrben. A Föld magnetoszférája általában megvédi a bolygót a Nap energikus töltött részecskéitől, de néha ezek a részecskék átjutnak rajta, és mágneses zavarokat, úgynevezett geomágneses viharokat okoznak.
Az ilyen viharok gyönyörű fényeket produkálhatnak - az oxigén zöld és vörös, míg a nitrogén kék és lila fényt bocsát ki - jelentette a NASA. Napjainkban az északi fény, a sarki fény az északi szélességeken, míg a déli fény, vagyis a sarki fény a déli szélességeken fordul elő. Az i. e. 10. század közepén azonban a Föld északi mágneses pólusa az eurázsiai kontinensek felé dőlt, mintegy 15 fokkal közelebb Kína középső részéhez, mint manapság. Ennek eredményeképpen lehetséges, hogy az ókori emberek Közép-Kínában - esetleg egészen a 40. szélességi fokig délre, vagy éppen Pekingtől északra - láthatták a geomágneses viharokat és az általuk keltett színes fényeket, mondták a kutatók.
A középső szélességi körökön a sarki fények több színt is megjeleníthetnek, ha elég fényesek, ami megmagyarázhatja, hogy miért jegyezték fel az égi eseményt ötszínű fényként - tették hozzá a kutatók. Például 1847 októberében színes sarki fényt figyeltek meg az Egyesült Királyságban. Az angliai Cambridge közelében készült jelentés szerint a mágneses zenit közelében egy korona alakult ki, amelyből az összes sugár látszólag szétvált. Színeik a legpompásabbak és különös átlátszóságúak voltak, különösen a vörös és a zöld, az előbbi egészen olyan volt, mint a kármin, az utóbbi pedig mint a halvány smaragd. E baldachin középső része, vagyis a mágneses északhoz közeli rész nagyon sárga színű volt, az egyik csík egészen olyan, mint az arany.
A legújabb felfedezés felismerése több okból is ilyen sokáig tartott. A Bambusz Évkönyvek eredeti kézirata elveszett, majd az i. sz. harmadik században újra felfedezték, majd a Song-dinasztia (i. sz. 960 és 1276 között) idején ismét elveszett. A 16. században egy fordítás az üstökös szót használta az ötszínű fény helyett. Most az új tanulmány helyre teszi a dolgokat - írták a kutatók. A sarki fényjelenségek dokumentálása hasznos, mivel segíthet a tudósoknak modellezni az űridőjárás és a naptevékenység hosszú távú mintáit, mondta a csapat.
(Forrás: Space.com)
