boy wearing black and white VR headset

A virtuális valóságban tényleg szupererősek lehetünk

A következő évtizedben a kézben tartott mobiltelefont felváltja majd a kiterjesztett valóságot megjelenítő szemüveg, amelyet az ébren töltött órák nagy részében viselni fogunk.


A VR- és AR-technológiák végre képesek valós értéket nyújtani. Nincs olyan terület, ahol ez egyértelműbb lenne, mint az orvostudományban. 2030-ra a kiterjesztett valóság headsetek a sebészek, radiológusok és sok más egészségügyi szakember számára is általános eszközzé válhatnak. A kiterjesztett valóság ilyen korai alkalmazása az orvosokat teszi majd az első szuperképességekkel rendelkező emberekké. Ezek alatt a képességek alatt azt értjük, hogy az orvosi képeket, a betegadatokat és más létfontosságú klinikai tartalmakat vizualizálni tudják. Az ezen új képességekhez kapcsolódó költségek már most is meglehetősen ésszerűek, és az elkövetkező években az AR-hardverek sokkal nagyobb mennyiségben történő gyártásával gyorsan csökkenni fognak.

Az egyik szuperképesség a röntgenlátás - az a képesség, hogy belenézhetünk egy betegbe, és láthatjuk a trauma vagy betegség bizonyítékait a testének azon a pontos helyén, ahol az található. Természetesen az orvosok már most is be tudnak nézni a bőr alá olyan eszközökkel, mint a számítógépes tomográfia és a mágneses rezonancia képalkotás. Ezek a képek azonban lapos képernyőn jelennek meg, így az egészségügyi szakembereknek el kell képzelniük, hogy a kép hogyan viszonyul az asztalon fekvő beteghez. Ez a fajta extrapoláció lenyűgöző képesség, de időbe és szellemi erőfeszítésbe kerül, ami sok orvost arra ösztönöz, hogy azt kívánja, bárcsak egyszerűen közvetlenül az emberi testbe nézhetne. Az AR headsetekkel és az orvosi képalkotás új technikáival a röntgenlátás szuperereje most már valósággá válik.

A Teikyo Egyetem orvosi karának lenyűgöző tanulmányában egy kísérleti sürgősségi osztályon tesztelték, hogy a traumás betegek egész testéről készült CT-felvételeket tudtak készíteni. Az orvosi csapat AR headsetet viselt, így a személyzet belenézhetett a műtőasztalon fekvő betegbe, és láthatta a traumát. Ez lehetővé tette a csapat számára, hogy a sérülések megbeszéljék a sérüléseket és megtervezzék a kezelést anélkül, hogy egy sík képernyőre kellene hivatkozniuk. Ez időt takarított meg, csökkentette a figyelemelterelést, és csökkentette a korlátozott információkból történő extrapoláció szükségességét. A kiterjesztett valóság az orvosok számára a páciens testére és testébe helyezett segítő tartalmakat fog nyújtani, amelyek ott lesznek láthatóak, ahol az információra a legnagyobb szükség van.

Például a kényes beavatkozást végző sebészek valós időben látják majd a páciensre vetített navigációs útmutatókat. Ez az útmutatás segít nekik abban, hogy még pontosabban tudjanak beavatkozni. A cél a pontosság növelése, a mentális erőfeszítés csökkentése és az eljárás felgyorsítása. A potenciális érték a sebészet számára rendkívüli, a minimálisan invazív eljárásoktól, mint a laparoszkópia és az endoszkópia, az olyan szabadkézi sebészeti erőfeszítésekig, mint az ortopédiai implantátumok behelyezése. Az orvosok AR headsetekkel térbeli képeket is készíthetnek majd a pácienseikről, és a korábbi képeket a páciensek testéhez tökéletesen igazítva fogják látni. Például egy orvos gyorsan felmérheti egy bőrelváltozás gyógyulási folyamatát, ha AR-szemüvegen keresztül vizsgálja meg a beteget, miközben visszagörgetve az időben összehasonlíthatja a jelenlegi elváltozást azzal, ahogyan az a korábbi látogatások során kinézett.

A korai erőfeszítések célja az volt, hogy megmutassák, hogy az AR növelheti az emberi kézügyességet az olyan precíziós feladatokban, mint a sebészet. A projekt sikeres volt. De hogy értékelni tudjuk, milyen figyelemre méltó fejlődést ért el a terület az azóta eltelt évtizedekben, gondoljunk csak a következőkre: amikor azt tesztelték, hogy a virtuális fedések képesek-e javítani a kézi pontosságot, a korai rendszerben a felhasználóknak fémszögeket kellett mozgatniuk egymástól két láb távolságra lévő lyukak között.

Harminc évvel később a Johns Hopkins, a Thomas Jefferson Egyetemi Kórházak és a Washington Egyetem sebészei 28 páciensen végeztek egy kényes gerincműtétet. A kiterjesztett valóságot használták, hogy segítsenek a fémcsavarok 2 mm-nél kisebb pontossággal történő elhelyezésében. Mint egy nemrégiben megjelent tanulmányban olvasható, a rendszer olyan pontossággal regisztrálta a valódi pácienst, hogy a sebészek 98%-os eredményt értek el a standard teljesítményméréseken.

(Forrás: BigThink)


A figyelmetekbe ajánljuk